A felperes munkaviszonyát az alperes 2012. október 11-én kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg, amely szerint a felperes 2012. augusztus 27-én forgalmi szolgálattevőként dolgozott F. város autóbusz forgalmi irodájában. A felperesnek vezénylés szerint 12:00 órára kellett volna szolgálatra jelentkezni. A munkakör átadás-átvétele kb. 12:30 órakor történt meg. A munkáltató rendelkezésére álló dokumentumok szerint a forgalmi helyzet rendezett volt, egy félpályás útzártól eltekintve. Olyan jellegű forgalmi zavar, ami többlet tartalék elrendelését tette volna szükségessé, nem volt. A felmondásban rögzítették, a felperes felhívta H.Z. autóbusz-gépkocsivezetőt, aki közölte, hogy ABC-ben van, a felperes tájékoztatta arról, hogy „tartalék lesz” aznap. A felperes másnap H.Z. menetlevelét úgy igazolta le, hogy a gépkocsivezető 11:30 órától látott el forgalmi szolgálatot. A munkáltató lényeges kötelezettségszegésnek minősítette a történteket, álláspontja szerint a felperes a munkáltató jogos és lényeges gazdasági érdekét hagyta figyelmen kívül, amikor elrendelte, hogy az érintett autóbuszvezető rendelkezésre állási idejét töltse, ne forgalmi tartalék szolgálatot lásson el. Hivatkozott a kollektív szerződésre is. A felperes a többször módosított keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenességéről döntött és a felperes munkaviszonyát helyreállította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által a felperes részére fizetendő összeget 5.755.581 forintra és annak kamatára felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az alperes elsődlegesen eljárásjogi szabálysértésre hivatkozott az Mt. 287. § (1) bekezdés d) pontjának megsértését állítva. Az alperes maga sem vitatta, hogy a felperes a keresetlevelét 30 napon belül benyújtotta a jogviszony megszüntetéssel összefüggésben, csupán azt sérelmezte az eljárás során, hogy a felperesnek nem volt jogszabályi lehetősége a keresetmódosításra amely a jogviszony helyreállítására vonatkozott az üzemi tanácsi tagságára figyelemmel. Az alperes által hivatkozott jogszabály [Mt. 287. § (1) bekezdés b) pont], a 30 napos keresetindítási határidőt rögzíti, azt azonban nem zárja ki, hogy a keresettel élő fél az eljárás során - elévülési időn belül - a jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében azt módosítsa. A törvény tartalmi, és az Alaptörvény 28. cikke helyes értelmezésből pedig nem következik, hogy az igényérvényesítés egyben valamennyi jogcím e határidőn belüli megjelölését jelenti.
Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondáshoz a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékben történő megszegése szükséges. Az intézkedést megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően annak súlyát kell vizsgálni. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás három együttes feltétel meglétét írja elő. Ezért a lényeges kötelezettség szándékos, de nem jelentős mértékű megsértése az azonnali hatályú felmondást nem alapozza meg (Mfv.I.10.104/1998.).
Jogszabálysértés nélkül döntöttek a bíróságok a felperes visszahelyezéséről üzemi tanácsi tagságára figyelemmel. Munkaviszony helyreállítása esetén a jogviszony a felek között nem szűnt meg, tehát a munkával nem töltött időt olyannak kell tekinteni, mintha az fennmaradt volna. Ebben az esetben nem érvényesül az Mt. 82. § (2) bekezdésében meghatározott, az elmaradt jövedelem tekintetében megszabott kárenyhítési limit, a teljes időtartamra fennáll a munkáltató fizetési kötelezettsége.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2016. november 8.
A Kúria Sajtótitkársága