A felperes 2007. április 24-én létesített határozatlan időre munkaviszonyt az alperesnél raktáros munkakörre. Munkaszerződésének 7. pontja szerint a távollétének indokát köteles a munkáltatónál haladéktalanul és rövid úton bejelenteni. A munkavállaló távollétét hivatalos irattal annak kiállításától számított 3 napon belül köteles igazolni. A felperes 2015. január 29-étől ismételten keresőképtelen lett, betegszabadsága 2015. február 18-án járt le, azonban ezt követően is keresőképtelen volt. T.J., az alperes bérszámfejtője még februárban szóban tájékoztatta a felperes házastársát arról, hogy a felperes táppénzre jogosultsága lejár. A felperes házastársa által ekkor telefonon adott tájékoztatás szerint a felperes táppénzes állományban van. 2015. április 21-én a délutáni órákban a felperes az alperes portáján leadta azt az orvosi igazolást, amely szerint 2015. április 5-étől keresőképes. Ezt megelőzően nem jelezte a munkahelyén keresőképessé válását. A 2015. április 22-én tartott megbeszélésen a felperes a személyzeti vezető kérdésére akként nyilatkozott, hogy nem észlelte, miszerint az igazolásban keresőképessé nyilvánította a háziorvos. Az alperes 2015. április 22-én kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdésre utalással megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperest a háziorvosa 2015. április 5-étől keresőképessé nyilvánította, melyről az igazolást a felperes 2015. április 21-én adta le az alperesnél. Az igazolás alapján a felperesnek 2015. április 7-én, keresőképességének első munkanapján fel kellett volna vennie a munkát, azonban a keresőképessé válását nem jelezte az alperesnek, a felperes 2015. április 22-éig elmulasztotta az alperest értesíteni, hogy április 5-étől keresőképes, így a felmondás napjáig igazolatlanul volt távol a munkahelyéről. A felmondást még aznap átadták a felperesnek. Ezt követően a háziorvos beutalása alapján a felperes keresőképtelenségét 2015. április 23-án a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalnál az elsőfokú szakértői bizottság visszamenőlegesen megállapította a 2015. április 5-étől 27-éig tartó időtartamra. 2015. április 28-ától július 26-áig a felperes álláskeresési járadékban részesült. 2015. szeptember 14-étől munkaviszonyt létesített. A felperes a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítés, végkielégítés és ennek kamatai megfizetését kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, végkielégítés kamatokkal növelt összegben történő megfizetésére, és marasztalta a felperes perköltségében, továbbá az állam javára kereseti illetékben. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatásával” a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.
[1] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlásra, ezzel összefüggésben azonban a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, így ezen érvelésével a Kúria érdemben nem foglalkozhatott. A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésének megsértését a jogszabályhely megjelölésével nem állította, ezért a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás volt a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A felperes az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére alaptalanul hivatkozott. A törvényszék az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló együttes feltételek meglétét jogszabálysértés nélkül állapította meg. Az első- és a másodfokú bíróság is egyezően foglalt állást arról, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok valósak, és a felperest az ott megjelölt kötelezettségszegések vonatkozásában legalább a súlyos gondatlanság terheli. Nem volt vitatott, hogy a kötelezettségszegések (együttműködési, tájékoztatási kötelezettség megsértése, munkahelyen történő megjelenési kötelezettség elmulasztása) jelentősek voltak. A törvényszék azonban helytállóan állapította meg, hogy az alperes fellebbezése eredményes volt a kötelezettségszegés súlyát, erre tekintettel az azonnali hatályú felmondás okszerűségét illetően. A felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a táppénzes igazolás leadása nem volt indoka a felmondásnak. Az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdéséből eredő együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése abból adódott, hogy a felperes annak ellenére, hogy 2015. április 5-étől keresőképes lett, az erre vonatkozó igazolás tartalmáról a munkáltatót 2015. április 22-éig nem értesítette, az igazolást csak 2015. április 21-én adta le. A kötelezettségszegés súlyának értékelésekor alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy „adminisztratív mulasztás” történt. Az őt keresőképessé nyilvánító igazolás egyértelmű adatokat tartalmaz, annak módosítása csak a 2015. április 23-án indított eljárás eredményeként és visszamenőlegesen történt meg. A tájékoztatási kötelezettség hosszabb, két hét időtartamban történő elmulasztása önmagában olyan súlyú kötelezettségszegés, amely megalapozza az azonnali hatályú felmondást függetlenül attól, hogy utóbb a másik kötelezettségszegés /a munkahelyen történő megjelenés elmulasztása/ az azonnali hatályú felmondás közlését követően orvoslást nyert, távolmaradása keresőképtelensége utólagos megállapításával igazolttá vált. A felperes vétkességére vonatkozóan a másodfokú bíróság helytállóan, a rendelkezésre álló okirati- és tanúbizonyítékokat jogszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelve, a 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének is eleget téve értékelte, így a felperesnek a szándékosságra vonatkozó felülvizsgálati érvelése megalapozatlan.
Budapest, 2018. február 22.
A Kúria Sajtótitkársága