A felperes 2011. január 31-én kelt munkaszerződés alapján tesztelő, üzleti szakértő munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában. 2014. január 6-án a munkáltatóijogkör-gyakorló, J.L. és M.A. tulajdonos a felperest arról tájékoztatták, hogy a munkaviszonyát megszüntetik. 2014. január 31-én a munkáltatóijogkör-gyakorló szabadsága miatt a felperes M.A-t arról tájékoztatta, hogy aláírja a közös megegyezésről szóló megállapodást. A dokumentumra a munkáltató aláírásánál az alperes társaság céges bélyegzője és J.L. ügyvezető névbélyegzője került. A felperes elsődleges kereseti kérelmét arra alapította, hogy a közös megegyezésről szóló megállapodást a munkáltatóijogkör-gyakorló ügyvezető nem írta alá, azon csupán a névbélyegző szerepel. Másodlagos kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát az alperes 2014. január 6-án szóban szüntette meg. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A megállapodás a felek egyező akaratát tükrözve, a közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozóan létrejött, azt határidőben a felperes nem támadta meg. A perben eldöntendő kérdés a megállapodás írásbeli alaki érvényessége volt.
Az alperes helytállóan hivatkozott a következetes munkajogi ítélkezési gyakorlatra, miszerint a munkajogi szabályok alapján az írásban rögzített szerződés érvényességének nem feltétele a közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, kivéve ha ezt külön jogszabály írja elő. Az írásbeliségre vonatkozó általános Mt. rendelkezések alapján a munkajogi jognyilatkozat írásba foglalásához az egyszerű okirati forma használata elegendő, melyre a jognyilatkozat megtételekor hatályos Ptk. 218. § tartalmi követelményekre vonatkozó előírása az irányadó, vagyis elegendő a szerződés lényeges tartalmát írásba foglalni.
Az egyszerű okiratba foglalt megállapodás (Pp. 199. §) bizonyító erejének vizsgálata során a bíróságok helytállóan értékelték, hogy az abban foglalt nyilatkozatot a felek megtették. Ennek ellenkezőjére nem lehet következtetni abból, hogy az egyik fél, a munkáltató iraton szereplő aláírása névbélyegzővel történt, de ezt a peradatok sem támasztják alá. A munkáltatói jogkör gyakorlása során a munkaviszonyban a munkavállalók irányába tett jognyilatkozatra az Mt. alaki előírásai az irányadók, amely egyszerű okirati forma elfogadásával a cégjegyzést nem követeli meg. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Mfv.I.10.197/2016)
Budapest, 2017. január 16.
A Kúria Sajtótitkársága