Mfv.I.10.084/2014/5
A felperes 2002. szeptember 9-étől állt jogviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével. Az Államháztartási Iroda Felülvizsgálati és Ellenőrzési Osztályán vezető-főtanácsosként felülvizsgálati referensi munkakörben végezte tevékenységét.
2011. február 9-én az alperes 2011. június 30-áig megvalósítandó 139 fő létszám elérésére intézkedési tervet dolgozott ki, amely szerint 2011. március 31-éig 2 fő jogviszonyát kell megszüntetni.
A felperes jogviszonyát az alperes 2011. március 23-án kelt felmentésével indokolás nélkül szüntette meg. A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint az alperes joggal való visszaélést követett el. Rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, amikor indokolás nélkül szüntette meg a foglalkoztatását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Európai Unió Bíróságának C-332/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése folytán a felülvizsgálati kérelemnek az uniós jogszabályokkal összefüggő érvelése nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az unió jogát hajtotta végre. Ezért az Európai Unió jogának megsértésére történő hivatkozás alapján a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában kimondta, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését, a 70. § (6) bekezdését, az 57. § (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdését.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve 2011. május 31-ével semmisítette meg. Mindebből pedig az következik, hogy a felperes felmentése közlése időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az MK.95. számú állásfoglalás IV. pont indokolására is – a felperesnek a munkáltató részéről történő rendeltetésellenes joggyakorlást kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy az adott esetben a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt. 4. § (2) bekezdésében foglalt valamely körülmény miatt. Ilyen bizonyítás azonban az eljárás során nem történt. Önmagában a jogszabályon alapuló jogviszony megszüntetés – indokolás hiányában sem – valósította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az átszervezés, illetve a létszámcsökkentés megvalósulását nem kellett vizsgálni tekintettel arra, hogy a felmentésnek indokolást nem kellett tartalmaznia.
2014. május 29.
A Kúria Sajtótitkársága