Mfv.I.10.079/2014/10.
Az alperes a felperest 2009. szeptember 1-jétől fennálló közszolgálati jogviszonya keretében beosztott diplomataként a bécsi külképviseletre helyezte. A külszolgálat befejezésének várható idejeként 2013. évet határozták meg.
Az alperes a 2010. augusztus 4-én kelt, a felperesnek 2010. augusztus 16-án átadott értesítésében közölte, hogy tartós külszolgálata 2010. augusztus 31. napjával megszüntetésre kerül a 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 20. § (1) bekezdés g) pontja alapján különösen fontos szolgálati érdekből.
A felperes 2010. szeptember 1-jével véglegesen áthelyezésre került, sajtóreferens munkakörbe. Ezt követően az alperes 2010. október 18-án kelt és közölt intézkedésével a kormánytisztviselői jogviszonyát felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolást nem tartalmazott.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a tartós külszolgálata megszüntetése jogellenes volt, és annak megállapítását is igényelte, hogy a kormánytisztviselői jogviszonya indokolás nélküli megszüntetése jogellenes.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága végzésében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a szóbanforgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárásban olyan jogkérdésről dönthet, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH.2002.283.) Ebből következően a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Emberi Jogok Európai Bírósága által a K.M.C. - Magyarország ügyben hozott döntést és ezzel összefüggésben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményben foglaltakat nem értékelhette.
A felülvizsgálati kérelemnek az Alapjogi Chartával és más uniós jogszabályokkal összefüggő érvelése nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre. Ezért az Alapjogi Charta megsértése címén a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Törvénysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 80. § (1) bekezdés e) pontja szerinti felhatalmazás alapján kiadott 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet a köztisztviselők tartós külszolgálatára vonatkozóan speciális szabályokat rögzít, amely nem határoz meg jogkövetkezményt egy esetlegesen jogellenes kihelyezés visszavonás esetére sem. A Ktv. 59. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntés – és ilyennek minősül a külszolgálatról történő visszahívás – ellen jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt a törvény megengedi. Ilyet azonban sem a Ktv., sem a már hivatkozott Kormányrendelet nem tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában kifejtette, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogát, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg: „...az 2011. május 31-én veszti hatályát” (idézett határozat 6. pont). A fentiekből az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó volt.
Budapest, 2014. május 14.
A Kúria Sajtótitkársága