A felperes gépjárművezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkaszerződésében alapbérét a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegben határozták meg. Ezen felül a gépjárművezetőket ügyvezetői utasításban meghatározott számítási módszerével megállapított üzemanyag megtakarítás, illetve külföldi munkavégzés esetén napidíj is megillette.
Az alperes közel kilenc hónapon keresztül nem tett eleget foglalkoztatási kötelezettségének, és erre az időtartamra állásidőre járó bért fizetett a felperesnek.
A munkavállaló bírósághoz fordult és annak megállapítását kérte, hogy erre az időtartamra munkabérkülönbözet illeti meg, figyelemmel arra, hogy az alperes nem fizette meg számára az üzemanyag megtakarítást, illetve a napidíjat. Állította, hogy a munkáltató egy képviselőjével történő megállapodás alapján a ponyvás, hűtős részlegen történő munkavégzés esetén 1350 forint, míg a tartályos részlegen történő munkavégzés esetén napi 14.500 forint munkabér illette meg, ezért az állásidőre kifizetett minimálbér és ezen összeg különbözetének megfizetését kérte egyéb kereseti követelése mellett.
A felperesnek az állásidőre igényelt munkabérkülönbözet megfizetésére vonatkozó keresetét mind az első-, mind a másodfokú bíróság elutasította.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Határozatában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (1) bekezdése alapján amennyiben a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, az elháríthatatlan külső ok kivételével alapbért kell fizetnie. A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme az alapbér, amelyet időbérben kell meghatározni. Az alapbért a munkaszerződésben akkor is rögzíteni kell, ha a munkavállaló részben vagy teljes mértékben teljesítmény bérrendszerben kapja a munkabérét.
A perbeli esetben nem vitatottan a felek a munkaviszony létesítésekor a minimálbérnek megfelelő összegű alapbérben állapodtak meg. A munkáltató ezen felül átalánypótlékot, továbbá a munkavégzés ideje alatt napidíjat, illetve üzemanyag megtakarítás ellentételezéseként járó díjat fizetett.
Mivel az állásidőre a munkáltatónak alapbér és munkabérfizetési kötelezettsége áll fenn, annak a körülménynek nem volt jelentősége, hogy a felek a munkaszerződésben rögzített alapbértől eltérő munkabért határoztak-e meg vagy sem. Az állásidőre a munkáltatónak alapbért kellett fizetnie, az annak nem minősülő munkabérfizetési kötelezettség annak bizonyítása esetén sem eredményezheti azt, hogy az az állásidőre is megilleti a munkavállalót.
Budapest, 2016. május 2.
A Kúria Sajtótitkársága