Az I. rendű felperes 1985-től, a II. rendű felperes 1996-től 2012. augusztus 31-éig állt közalkalmazotti jogviszonyban az önkormányzat fenntartásában lévő általános iskolában. Az önkormányzat képviselő-testülete 2012-ben kelt határozatával az alapfokú (általános iskolai) nevelés-oktatást folytató feladatellátási helyet az egyházmegye fenntartásába adta 2011. szeptember 1-jétől határozatlan időre. Az egyházmegye és az önkormányzat között 2012. május 29-én megállapodás jött létre meghatározott ingatlanok ingyenes használatba adásáról, valamint intézmény működéséhez és feladatellátásához szükséges berendezések, eszközök és felszerelési tárgyak átadásáról. A megállapodás értelmében az egyházmegye vállalta, hogy az általános iskola közalkalmazottait 2012. szeptember 1-jétől átveszi akként, hogy a fizetési feltételeket, az előmeneteli rendszert, az illetménypótlékokat, az éves szabadságot és pótszabadságot, valamint egyéb kedvezményeket illetően nem kerülnek a közalkalmazottaknál hátrányosabb helyzetbe az átvett alkalmazottak és munkaviszony keretében foglalkoztatja őket tovább. A MÁK megyei igazgatósága 2012. augusztus 31-én kelt közalkalmazotti igazolásában rögzítette, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya 2012. augusztus 31-éig állt fenn és annak megszűnésére a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. § (1) bekezdése alapján került sor. A peres felek 2012. szeptember 1-jétől határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesítettek, melyet az alperes 2014. július 24-én kelt intézkedésével harminc nap felmondási idővel megszüntetett.
A felperesek keresetükben további hat, illetve öt havi felmentési időre járó bér, és nyolc havi végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy munkáltatójuk személyében a Kjt. 25/A. §-a szerinti változás következett be, amelynek alapján a Kjt. hatálya alól az Mt. hatálya alá tartozó jogviszonyba kerültek, és a munkaviszonyuk megszűnésekor a számukra kedvezőbb, a Kjt. 2012. augusztus 31-én hatályos rendelkezései szerint kellett volna megfizetni a felmondási időre járó bért és a végkielégítést. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem történt jogutódlás.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest, az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy 2012. szeptember 1-jei hatállyal az egyházmegye fenntartásába való átadással a felperesek a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató számára kerültek átadásra, melynek következtében közalkalmazotti jogviszonyuk az átadás időpontjában megszűnt és az alperessel a Kjt. 25/B. § (2) és (4) bekezdésének megfelelő tartalommal munkaviszony jött létre.
A jogszabályon alapuló, valamint a megállapodáson alapuló munkáltatói jogutódlást az előző Mt. még együtt szabályozta [1992. évi XXII. törvény 85/A. §], amely szabályok a közalkalmazottakra is irányadóak voltak. A perbeli ügyben azonban nem ezeket kellett alkalmazni. A 2012-es Mt. 36. §-a a munkáltató személyében bekövetkező változásról rendelkezik már megkülönböztetve e jogintézményt az ettől eltérő tartalmú jogszabályon alapuló általános jogutódlástól. Az Mt. 36. §-a szerint a törvény erejénél fogva átszállnak a munkáltatói jogok és kötelezettségek az Mt. hatálya alá tartozó átadó munkáltatóról az ugyancsak Mt. hatálya alá tartozó átvevő munkáltatóra. Az általános jogutódlás feltételeit az arra vonatkozó jogszabály írja elő.
Ezektől tartalmát tekintve lényegesen különbözik a Kjt. 25/A-B. §-ai által szabályozott jogviszonyváltás (jogállásváltozás), amikor a Kjt. hatálya alá tartozó átadó munkáltató (intézmény) egésze vagy egy része átadásra kerül az Mt., vagy a közszolgálati tisztviselők jogállásáról szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) hatálya alá tartozó átvevő munkáltató részére.
A jogszabályon alapuló általános jogutódlás, az Mt. 36. §-a szerinti, a munkáltató személyében bekövetkező változás és a Kjt. 25/A.-B. §-aiban szabályozott jogviszonyváltás egymástól eltérő tartalmú és eltérő jogkövetkezménnyel bíró jogintézmények, amit az alperes téves jogértelmezése miatt figyelmen kívül hagyott. A Kjt. 25/A. §-a értelmében a közalkalmazotti jogviszony megszűnéséhez vezet, ha a munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egésze vagy egy része az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató számára kerül átadásra. A munkáltató, illetve az átadásra kerülő szervezete, valamint e tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában szűnik meg. Ilyen esetekben a közalkalmazotti jogviszony mindenképpen megszűnik, s helyette – amennyiben ahhoz a közalkalmazott is hozzájárul – új jogviszony, az átvevő munkáltató jellegéhez igazodó munkaviszony keletkezik. Ez nem jogutódlásnak, hanem jogviszonyváltásnak, jogállásváltozásnak minősül.
A Kjt. 25/A. §-a alapján az átvevő munkáltató köteles a munkaviszony keretében tovább foglalkoztatni a közalkalmazottat, amennyiben az átvevő munkáltatónak a (3) bekezdésben előírt foglalkoztatási ajánlatára a közalkalmazott úgy nyilatkozik, hogy a továbbfoglalkoztatásához hozzájárul [Kjt. 25/A. § (5) bekezdés].
A felperesek számára átadott, MÁK által kiadott közalkalmazotti igazolás is azt támasztja alá, hogy a jogviszonyuk megszűnése a Kjt. 25/A. § (1) bekezdése alapján történt, és ugyancsak ezt az álláspontot igazolja a korábbi munkáltató képviseletében eljárt igazgató tájékoztató levele is. Az alperes eleget tett a Kjt. 25/A. § (1), (3) és (5) bekezdésében írt kötelezettségének, s a korábbi közalkalmazotti jogviszony előírt tartalmának megfelelően kötött munkaszerződést a felperesekkel.
A jogviszonyváltás következtében létesített munkaviszony megszűnésekor alkalmazni kellett a Kjt. 25/B. § (5) és (6) bekezdését, és a felmondási idő és a végkielégítés mértéke szempontjából az átadó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert időt úgy kellett tekinteni, mintha azt a felperesek az átvevő munkáltatónál töltötték volna el. A felmondási (felmentési) idő, valamint a végkielégítés Mt.-ben, valamint Kjt.-ben rögzített szabályainak a Kjt. 25/B. § (6) bekezdése szerinti összevetésével helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperesekre nézve a juttatások mértéke tekintetében a Kjt-nek az intézmény átadása napján hatályos szabályai a kedvezőbbek, így azokat, és nem pedig az Mt. szabályait kell alkalmazni a felmondási idő és a végkielégítés mértéke megállapítása szempontjából.
Budapest, 2016. november 14.
A Kúria Sajtótitkársága