A kérelmezők sztrájkbizottságot hoztak létre a szociális ágazatban dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítésére. A felek között nem jött létre megállapodás, és nem alakult ki egységes álláspont a még elégséges szolgáltatás mértéke tekintetében sem. A kérelmezők a szociális ágazatban megtartandó sztrájk idején biztosítandó még elégséges szolgáltatás mértékének megállapítását kérték azzal, hogy annak kialakításánál a bíróság vegye alapul az általuk előterjesztett végső javaslatot. Álláspontjuk szerint a bölcsődei ellátás nem sorolható a lakosságot alapvetően érintő tevékenység fogalma alá, így e körben nem kell a még elégséges szolgáltatást biztosítani, míg a gyermekvédelmi szakellátás kapcsán álláspontjuk szerint a tevékenység jellegénél fogva nincs helye sztrájknak. Javaslatuk két csoportba sorolva tartalmazta a szolgáltatásokat, külön meghatározva a sztrájk ideje alatt változatlanul elvégzendő tevékenység körét, valamint a sztrájk ideje alatt elmaradó tevékenységeket részletesen felsorolva azt. A sztrájk időtartamának alakulása szerinti bontásban rendelkeztek arról, hogy a még elégséges szolgáltatás mértéke a sztrájk időtartamával párhuzamosan növekszik. A kérelmező a kérelem elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a szociális gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen az ellátotti csoportok súlyos veszélyeztetése nélkül a még elégséges szolgáltatások köre az egyes szakmai előírások teljes körű betartása. Egyedüli elemként az egyes területek adminisztratív feladatainak ellátásában, annak felfüggesztésében látott mozgásteret azzal, hogy annak egyes részei elmaradása a szolgáltatások fenntartói számára teremthetnek olyan helyzetet, ami a finanszírozás kiesése révén további fenntartási nehézséget okozhat.
Az elsőfokú bíróság végzésével túlnyomórészt a kérelmezők kérelmében foglaltakat elfoglalva meghatározta a megtartandó sztrájk ideje alatt nyújtandó még elégséges szolgáltatást, s határozatát a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A kérelmezett felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
Kifejtette, hogy a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztv.) 3. § (1) bekezdése sorolja fel a jogellenes sztrájk eseteit, míg a 3. § (3) bekezdése tartalmazza a sztrájkjog korlátait, meghatározva azt, hogy mely foglalkoztatási csoportok esetében kizárt a sztrájk, illetve nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná. A kérelmezett az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a kérelmezők által képviselt területen ne lehetne sztrájkolni, s a nem peres eljárás a még elégséges szolgáltatás megállapítására irányult. Mivel a felülvizsgálati eljárás a jogerős határozat törvényességét vizsgálja felül, és a jogerős határozat csak olyan körben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült, a Kúria vizsgálata is csak a még elégséges szolgáltatás mértékére terjedhetett ki.
Az Sztv. 4. § (2) bekezdése értelmében a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet folytató munkáltatóknál csak úgy gyakorolható a sztrájk joga, hogy az a még elégséges szolgáltatást ne gátolja. A Kúria 1/2013.(IV.8.) KMK véleményében kifejtette, hogy a törvény elsődlegesen a megállapításról rendelkezik, melyből következően az erre irányuló egyeztetés a felek joga és egyben kötelezettsége, amit nem kezelhetnek formálisan, hanem akkor járnak el a törvénynek, megfelelően, ha érdemben is komoly, szakmailag is alátámasztott ajánlattal egyeztetnek. A nem peres eljárásra a törvényben biztosított szűk határidőre tekintettel a felektől különösen elvárható, hogy a bíróság előtti eljárásban a munkaügyi elveknek megfelelő komoly, szakmailag kellően alátámasztott nyilatkozatot tegyenek, s a bíróságnak a felek által megtett ajánlat külön-külön való vizsgálatával az egyik fél által tett ajánlat elfogadásával rendelkező határozat meghozatalával lehetséges döntenie.
A sztrájkjog olyan alapvető alkotmányos jog, amelyet nem lehet kiüresíteni, és a még elégséges szolgáltatás követelményeként a majdan teljes szolgáltatás nyújtása nem várható el. Ennek megfelelően az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül következtettek arra, hogy a kérelmezett végső ajánlata nem felelt meg a munkajogi alapelveknek, így jogszerűen hagyták figyelmen kívül ajánlatát. A kérelmezők végső ajánlatában foglaltaknak megfelelő mérték tekintetében nem volt az eljárás tárgya az Sztv. 3. § (3) bekezdésének kérdése, hiszen az a még elégséges szolgáltatással nem azonos.
Helytállónak találta a Kúria a törvényszék azon döntését is, hogy a bölcsődei ellátás nem minősül a lakosságot alapvetően érintő tevékenységnek, és a sztrájkot megelőzően a feleknek e körben nem kellett megállapodniuk a még elégséges szolgáltatásról.
Budapest, 2016. április 14.
A Kúria Sajtótitkársága