Az alperes 2011 novemberében felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát bizalomvesztésre hivatkozva. Intézkedését azzal indokolta, hogy egy közalapítvány az általa kötött haszonbérleti szerződésben meghatározott ingatlanokon felül 40 hektár termőföldet jogcím nélkül használt és ezt a tényt a felperes nem jelezte, így ellenőrzési és intézkedési kötelezettségét elmulasztotta. Ez a helyzet a munkáltató álláspontja szerint a felperes szakmai elhívatottságának, fegyelmezett munkavégzésének, illetve lojalitásának a hiányát mutatja.
A felperes keresete alapján eljárt elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, ezért tíz havi illetményének megfelelő összegű átalány-kártérítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót figyelemmel arra, hogy a felperesnek munkavégzési kötelezettség hiányában az érintett időszakban semmilyen intézkedési, ellenőrzési, javaslattételi kötelezettsége nem volt, amikor felfedezték a túlhasználatot. Ítéleti bizonyossággal nem találta megállapíthatónak azt a hivatkozást, hogy a felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába ütközött.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a joggyakorlás nem lehet egyszerre jogellenes és rendeltetésellenes is.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta, míg a jogkövetkezmény tekintetében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő átalány-kártérítés mértékét 20 havi illetménynek megfelelő összegre emelte fel. Kifejtette, hogy a bizalomvesztés egy erkölcsi, etikai jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, ami az érintettek közötti szubjektív érzésen túli körülmény kell, hogy legyen, hiszen vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania annak valóságát és okszerűségét. Ezt támasztja alá az is, hogy az adott ügyben irányadó, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8/C. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet, ilyet pedig az alperes nem bizonyított. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §-a határozza meg, hogy mi minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak. Míg a jogellenes intézkedés valamely konkrét jogszabálysértésen alapul, rendeltetésellenes joggyakorlás akkor valósul meg, ha ugyan a jog gyakorlása nem ütközik semmilyen más konkrét jogszabályi tilalomba, a joggyakorlás adott módja azonban nem következik a jog rendeltetéséből. Ennek megfelelően amennyiben valamelyik fél jogellenesen gyakorolja jogát, abból nem következik, hogy cselekménye egyúttal a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába is ütközik, így nem volt jogsértő a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésére irányuló kereseti kérelem elutasítása.
A Kúria megállapította azt is, hogy az eljárt bíróságok nem kellő súllyal értékelték az átalány-kártérítés mértéke megállapítása során a jogsértés következményeinek súlyát, és nem voltak figyelemmel arra, hogy a felperes hosszú ideje állt közszolgálati jogviszonyban az alperessel, elismert, a szakterülete problémái megoldásában élenjáró szakember volt. Bár sikerült valóban rövid időn belül elhelyezkednie a jogviszonya megszűnését követően, az újabb jogviszonyban elért jövedelme jóval kisebb mértékű volt, mint amire a kormánytisztviselői jogviszonya fennmaradása esetén az alperesnél jogosulttá vált volna, és ez jelentősen befolyásolta további sorsát.
Budapest, 2016. december 5.
A Kúria Sajtótitkársága