A Sztrájktörvény rendelkezéseiből megalapozottan nem vonható le olyan következtetés, hogy e törvényben szabályozott két önálló, egymástól független két eljárás közül bármelyik a másik eljárás előfeltételét képezné.
A kérelmező munkáltató kérelmében a kérelmezett szakszervezet által meghirdetett sztrájk jogellenességének megállapítását kérte. A munkaügyi bíróság a kérelmet – annak időelőttiségére hivatkozva – érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Jogi álláspontja szerint a még elégséges szolgáltatás kérdésében való megállapodás előfeltétele a sztrájk jogszerűségéről, vagy jogellenességéről való bírósági döntésnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. A Kúria a jogerős határozatot az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elvi döntés szerint a Sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktv.) rendelkezéseiből megalapozottan nem vonható le olyan következtetés, hogy e törvényben szabályozott két önálló, egymástól független két eljárás közül bármelyik a másik eljárás előfeltételét képezné, bármelyik eljárásban hozott jogerős bírósági döntés hiányában a másik eljárásban előterjesztett kérelem érdemi vizsgálat nélkül – a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján – jogszerűen elutasítható lehet. Az eljárásbeli esetben a kérelem alapján a tervezett sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének kérdésében kellett dönteni, annak törvényi előfeltétele nem volt, e körben a kérelem a tényleges munkabeszüntetés előtt is előterjeszthető volt.
Budapest, 2013. február 18.
A Kúria Sajtótitkársága