A felperes 2011. augusztus 26-án felszámolás alá került. A felszámoló a Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozata alapján – amellyel kötelezte a felperest, hogy (veszélyes hulladéktárolásra tekintettel) gondoskodjon az ingatlana őrzéséről, illetéktelenek behatolása elleni védelemről – 3 fő munkaviszonyban történő foglalkoztatásáról döntött. Ezen személyekkel vagyonőr munkakörben 2015. január 31-én munkaviszony létesült. A felperes 2015. július 9-én 433.727 forint összegű bérgarancia támogatás iránti igényt nyújtott be, amelyet az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatával elutasított. Ennek indokolása szerint a felszámoló a felszámolást követően az új munkahelyek létesítésével jogszerűtlenül járt el. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. (továbbiakban Csődtv.) 27/A. § (13) bekezdése értelmében ugyanis a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, új munkaviszonyt nem létesíthet, így a bértartozás a Bérgarancia Alapból nem támogatható. A másodfokú közigazgatási szerv határozatával az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú szerv határozatát. Rögzítette, hogy az ügyben a felszámoló a felszámolás kezdetét követően létesített munkaviszonyt a felszámolás alatt álló cég és a munkavállalók között, erre azonban a Csődtv. nem adott részére lehetőséget. A felperes 2015. december 21-én terjesztett elő keresetet a határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatot hozó szerv új eljárásra kötelezését kérve. Hivatkozása szerint bár a határozatban megjelölt vagyonőrök foglalkoztatása munkaviszony keretében történt polgári jogi jogviszony helyett, azonban a Csődtv. azon rendelkezése, amely a felszámolóra telepíti a munkáltatói jogok gyakorlásából eredő jogosítványokat, lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számított későbbi időpontban, akár egészen a tárasaság cégjegyzékből való törléséig az adós gazdasági társaság képviselőjeként kívülálló személlyel munkaviszonyt létesítsen. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és perköltség viselésére kötelezte. Ítéletében utalt a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (továbbiakban Btv.) 1. §-ának (1) bekezdés a) pontjára, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésére, valamint a 47. §-ának (5) bekezdésére. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria megállapította, hogy az alperes által helyesen hivatkozott Ket. 50. § (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ennek érdekében esetleg bizonyítási eljárást lefolytatni. A bíróság helyesen következtetett a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének és 47. § (5) bekezdésének együttes értékeléséből arra, hogy a felszámoló a feladatait az adós-, valamint saját munkaszervezete igénybe vételével látja el. Az adós képviseletében hozza meg döntéseit, a tevékenység ellátása érdekében polgári jogviszonyt (megbízás, vállalkozás) létesíthet, az így keletkezett költségek pedig a felszámolási költségek részét képezik [Csődtv. 57. § (2) bekezdés]. Mindebből egyértelműen az következik, hogy munkaviszony létesítésére nem volt módja. A felszámoló „feladatainak ellátása” megfogalmazás széles körben értelmezendő, a felszámolás alatt lévő munkáltató helyett jár el, valamennyi jogviszonyt ő létesíti a cég nevében. Ebből következően a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenység ellátása is az ő tevékenységének részét képezi, így neki kellett biztosítani – a törvényben foglaltak betartása mellett – az őrző-védő tevékenység ellátását akkor is, ha erre hatóság kötelezte. Mindezt azonban fentiek szerint munkaviszony keretében nem tehette. Az Mt. 29. § (1) bekezdése szerint „az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el”. Jelen esetben tehát azonnali hatállyal kellett megszüntetni az érvénytelen munkaviszonyt. Helyes az az alperesi érvelés, miszerint a felperes jogszabályba ütköző eljárása nem egyeztethető össze a Bérgarancia Alap funkciójával sem, amelynek célja a felszámolás alatt álló cégek részéről elmaradt, a munkavállalókat megillető bérek megelőlegezése. Nem feladata a felszámoló feladatkörébe tartozó tevékenységekért járó díjazás megtérítése. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
A felszámoló munkáltatóijogkör-gyakorlásra való felhatalmazásából nem következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően új munkaviszonyt létesítsen.
Amennyiben a tevékenység indokolja, a törvényben meghatározott esetekben polgári jogi jogviszony létrehozására van jogszabályi lehetőség [Csődtv. 27/A. § (13) bekezdés, 47. § (5) bekezdés].
Budapest, 2017. március 29.
A Kúria Sajtótitkársága