A felperest a közigazgatási és igazságügyi miniszter 2011. január 10-én kelt okiratával nevezte ki az alperes főigazgatójává. Az alperes élére 2014-ben új kormánymegbízott került, aki 2014. augusztus 26-án vezetői utasítást adott ki, melyben – többek között – a felperes intézkedési-, hatás- és jogköreit magához vonta. 2014. szeptember 1-jén kezdeményezte a kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet a felperes nem fogadott el. Ugyanígy nem került sor 2014. szeptember 25-ével a kormánymegbízott által kezdeményezett kinevezés-módosításra.
2014. november 10-én a kormánymegbízott ismételten kezdeményezte a felperes kinevezésének 2015. január 1-jével történő módosítását, erről kiállított egy „kinevezés-módosítása kormányzati szolgálati jogviszonyban” elnevezésű iratot. Ezt ő írta alá, és „kinevezés-módosítással egyetértek” szövegezéssel aláírva, de a dátum pontos megjelölése nélkül a miniszterelnökséget vezető miniszter jegyzett ellen. Ezen irattal a kormánymegbízott a felperes munkahelyét a Sz.-i Járási Hivatal Hatósági Osztályában jelölte meg, feladatkörét pedig általános igazgatási ügyintézőben határozta meg azzal, hogy a kinevezés-módosítás 2015. január 5-én lép hatályba. A felperes a 2014. december 27-én átvett kinevezés módosítással szemben közszolgálati panasszal élt a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál 2015. január 20-án. Ebben jogsértőnek tartotta az intézkedést, mert a főigazgató felett a kinevezés és kinevezés módosítása tekintetében a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Az új munkahelyként megjelölt járási hivatalnál viszont a munkáltatóijogkör-gyakorló a hivatalvezető. A felperes álláspontja szerint az alperes kormánymegbízottja intézkedése ezért jogszabályt sért. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság a felperes közszolgálati panaszát elutasította. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja a törvény eltérő rendelkezése hiányában. A döntőbizottság álláspontja szerint a főigazgató felett a kormánymegbízott javaslatára a miniszter gyakorolja a kinevezési és felmentési jogkört, azonban az egyéb munkáltatói jogok gyakorlására a kormánymegbízott jogosult.
A felperes a keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, az intézkedés jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését.
A keresetlevelében előadta azt a folyamatot, amely közte és a kormánymegbízott közötti viszony megromlásához vezetett. Utalt arra, hogy a kormánymegbízott több alkalommal, így a szabadsága kivételekor is visszaélt a munkáltatói jogkörével, és hogy az alperes hibájából nem került sor a munkakör átadására-átvételére. Hivatkozott arra, hogy a kormánymegbízott az új munkakörrel összefüggésben őt nem hallgatta meg. Előadta továbbá, hogy a kormánymegbízott őt munkahelyen kívül tettlegesen bántalmazta, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban, és utalt arra, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál eljárást kezdeményezett.
Álláspontja szerint a Kormánytisztviselői Döntőbizottság jogsértő döntést hozott, mert nem vette figyelembe, hogy a főigazgató felett jogszabály előírása alapján a kinevezési és felmentési jogkört a miniszter gyakorolja, míg a járási hivatal kormánytisztviselői felett a hivatalvezető. Ezért a kinevezés módosítása és a járási hivatalhoz történő kinevezése vonatkozásában az alperes kormánymegbízottja jogszabályt, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításáról és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról rendelkező 2010. évi CXXVI. törvény (Khtv.) 12. § (3) bekezdését, a 20/B. §-ába, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 9. § (2) bekezdését, 10. § (1) bekezdését, és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 48. § (2) bekezdését sértette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A munkáltatói intézkedés érvényes, mert azon a miniszter egyetértő aláírása is szerepel. Álláspontja szerint a felperes által kifogásolt kinevezésmódosítást követő események nem képezhetik a jelen per tárgyát.
Közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kormánymegbízott „Kinevezés módosítása” elnevezésű intézkedése jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a Kttv. 48. § (2) bekezdés tartalmazza azokat az eseteket, amikor a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése. A kinevezés módosítása azért is jogszabálysértő, mert a Khtv. 20/B. § értelmében a járási hivatal kormánytisztviselői felett a munkáltatói jogokat a hivatalvezető gyakorolja, intézkedéséről a kormánymegbízottat csak tájékoztatnia kell, akit kifogásolási jog illet meg.
A kormánymegbízott ezért megsértette a Kttv. 9. § (2) bekezdését, mert elmulasztotta a felperessel való kölcsönös együttműködési kötelezettségét, és magatartása kifejezetten sértette a felperes jogát, jogos érdekét azzal, hogy túllépte a hatáskörét, módosította a főigazgatói kinevezést, amelyet módosítani nem, csak megszüntetni lehet. Ezáltal megvalósult a Kttv. 10. § (1) bekezdésében foglalt tilalom megsértése is, mert az alperes jogait rendeltetésellenesen gyakorolta. A rendeltetésellenes joggyakorlás azzal is megvalósult, hogy a járási hivatal vezetője munkáltatói jogkörébe tartozó kinevezési jogkört gyakorolt a kormánymegbízott azzal, hogy a felperest a járási hivatal szervezetébe tartozó kormánytisztviselővé nevezte ki, ezért az intézkedése jogszabályt sértett. Emiatt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozata is jogszabálysértő, így azt az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 359/A. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
Egyetértve a Kormánytisztviselői Döntőbizottság által kifejtett indokokkal a Kttv. 6. § 1. pontja alapján rögzítette, hogy itt a jogszabály a munkáltatói jogok között külön nevesíti a kinevezés és a kinevezés tartalma módosításának jogát, és a Khtv. 12. § (3) bekezdése kizárólag a kinevezés és a felmentés jogát utalja a miniszter hatáskörébe. Egyéb, így a kinevezés módosítására vonatkozó munkáltatói jog gyakorlására a kormánymegbízottat jogosítja fel. Téves az elsőfokú bíróság érvelése a Kttv. 9. § (2) bekezdés és 10. § (1) bekezdése megsértéséről. A főigazgató feladatait jogszabály rögzíti, az alperes kormánymegbízottja azonban nem a főigazgatói feladatokat változtatta meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
Hivatkozott a Pp. 213. § (1) bekezdése megsértésére, keresetében ugyanis a munkáltató intézkedésének jogellenességét a Kttv. 19. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján alaki okból is kifogásolta. A kinevezésmódosítás nemcsak a munkavégzés helyének, hanem a munkakörének módosulását is előidézte, amely a munkáltatói jog gyakorlójának a változásával is járt. Keresetében hivatkozott továbbá arra is, hogy a kinevezés módosítás a hivatalból való eltávolítását szolgálta úgy, hogy a felmentésére, vele szembeni fegyelmi eljárásra nem volt indok.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A felperes alaptalanul hivatkozott a Kttv. 48. § (2) bekezdésének megsértésére. A törvényszék az általa helyesen hivatkozott jogszabályok alapján helytálló következtetésre jutott annak megállapításával, hogy a kormánymegbízott jogosult volt egyoldalúan a felperes által sérelmezett kinevezésmódosításra.
A felperes az alperes kormányhivatal munkáltatónál létesített 2011. január 12-ével kormánytisztviselői jogviszonyt főigazgatói munkakörre. Ennek a kinevezésnek a módosítására került sor az alperes részéről 2015. január 5-ével a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján. Ezért e kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatóijogkör-gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezés módosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban.
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a törvényszék részéről elmaradt a Kttv. 9. § (2) bekezdésére és 10. § (1) bekezdésére történő felperesi hivatkozás érdemi elbírálása. Ezen kereseti hivatkozással összefüggő elsőfokú ítéleti tényállásmegállapítás mellőzéséről jogszabálysértő döntést hozott a törvényszék.
A felperes a keresetlevélben a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, valamint a joggal való visszaélés tilalmának megsértését megalapozó körülményeket jelölt meg. Így alaptalan volt a törvényszék megállapítása, miszerint az ezzel összefüggő elsőfokú ítéleti megállapításoknak nincs jelentősége a jogvita eldöntése szempontjából. Arra pedig megalapozottan nem hivatkozhatott, hogy e tények bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva, mert az erre vonatkozó Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről az eljáró bíróságok a felperest nem tájékoztatták.
Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatást követően a felperes részéről felajánlott bizonyításnak megfelelően lefolytatott eljárás eredményeként lehet állást foglalni a Kttv. 9. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alperes általi megsértéséről.
A döntés elvi tartalma: Ha a kormányhivatal főigazgatói munkakörére szóló kinevezés 2015. január 5-ével történő módosítására a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor, a kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogy ezen egyoldalú intézkedését követően a kormánytisztviselő új munkakörére vonatkozóan változik a munkáltatóijogkör gyakorló személye.
A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatóijogkör-gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezés módosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban.
Budapest, 2017. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága