Az I. rendű felperes 1995. július 17-étől, a II. rendű felperes 2006. április 4-étől állt az alperes alkalmazásában CABS operátor munkakörben. Munkaidejük 12 hét átlagában heti 40 órában volt meghatározva. A felperesek a Hálózatfejlesztési Osztályon belül a számlázási rendszerrel foglalkozó csoporthoz tartoztak, melynek vezetője N.Cs. volt.
A felperesek reggel 7.00 órától 19.00 óráig, illetve 19.00 órától reggel 7.00 óráig váltott műszakban látták el tevékenységüket. A felperesek csoportjának havi munkaidő-beosztását egy Excel táblázatban a korábbi csoportvezető, D. M. – a munkavállalók kérése szerint – készítette el oly módon, hogy beírták, melyik munkavállaló mikor szeretne dolgozni, illetve egyéb elfoglaltságuk miatt esetleg szabadság igénybevétele esetén mikor nem akarják felvenni a munkát. Ezt a táblázatban különböző színnel jelölték. Az elkészített beosztáson lehetőség volt utólag módosítani, és arra is, hogy a munkavállalók egymás között szabadon műszakot cserélhessenek. A tényleges munkavégzés az egy hónapra előre elkészített beosztás szerint történt. Az alperes elvárása volt, hogy minden műszakban legyen munkavállaló, valamint az, hogy mindenki dolgozzon mind a nappali, mind az éjszakai műszakban tekintettel arra, hogy különböző feladatokat kellett ellátni ezen időszakokban.
A felperesek a munkaidő-beosztásuktól eltérően műszakot cseréltek, amely következtében az I. rendű felperes ténylegesen a munkaviszony létesítésétől kezdődően általában éjszakai műszakban, míg a II. rendű felperes nappali műszakban dolgozott azzal, hogy az alperesi elvárás szerint az I. rendű felperes havonta egy-két napot a nappali műszakban végezte a munkáját.
A jelenléti ívet a beosztást tartalmazó Excel táblázat alapján töltötték ki, amely 90 %-ban tartalmazta a valós helyzetet. Napi jelenléti ív vezetése nem volt, a jelenléti íveket adott hónap 25-éig kellett elkészíteni és elküldeni a bérszámfejtésre.
Az alperes belső szabályozása a műszakpótlékok kifizetésével kapcsolatos rendet úgy határozta meg, hogy a munkavállalónak ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18.00 óra és 06.00 óra közötti időtartam alatti munkavégzése esetén 30 % bérpótlék jár. A változást rendszeresnek, azaz a műszakpótlékra való jogosultságot megalapozónak kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő.
A felperesek 2012. november 1-jétől minden hónapban részesültek ezen szabályozás szerint műszakpótlékban tekintettel arra, hogy a jelenléti íven és a műszakbeosztásban 30-70 %-os arányban írták be a nappali és az éjszakai műszakjaikat, ténylegesen azonban a korábbi gyakorlat szerinti műszakcserékkel az I. rendű felperes többnyire éjszaka, míg a II. rendű felperes nappal dolgozott.
A felperesek tevékenységével összefüggésben vizsgálat zajlott, és D.M. írásban felhívta a figyelmüket, hogy májustól kezdődően a beosztásnak szigorúan a valóságot kell tükröznie. Rögzítette azt is, hogy cserére továbbra is lehetőség van, a beosztásnak azonban a valós állapotot kell rögzítenie, „nem maradhat az éjszaka az eredetileg ott dolgozó kollégánál”.
N.Cs. 2013. május 2-án tájékoztatta a perbeli területen dolgozó munkavállalókat, hogy az előző héten a munkalapok ellenőrzésekor derült fény arra, hogy a felperesek a beosztásuktól és a leadott munkalapjaikon szereplő adatoktól eltérően dolgozták le a műszakjukat.
A munkáltató 2013. május 22-én azonnali hatállyal szüntette meg a felperesek munkaviszonyát az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatkozva arra, hogy a 2013. április havi jelenléti ívek felülvizsgálatakor kiderült, miszerint az általuk készített jelenléti ív és a munkaidő nyilvántartás eltér a valós, ledolgozott munkaidőtől, műszakbeosztástól. A felperesek a nappali és éjszakai műszakok egy részét felcserélték, amelynek következményeként olyan műszakpótlékra is jogosulttá váltak, amely nem illette meg őket. A felmondás indokolása szerint a felperesek közvetlen felettese a munkáltatót a munkaidő nyilvántartás felülvizsgálatáról 2013. május 9-én tájékoztatta, amely szerint a fenti gyakorlatot havonta eltérő mértékben, de 2012. novemberétől folyamatosan folytatták. Az indokolás kitért arra is, hogy a munkáltató különösen nagy hangsúlyt fektet arra, miszerint valamennyi alkalmazottja maradéktalanul tartsa be a jogszabályokat, a munkáltató által megkövetelt etikai normákat, és az általa rögzített szabályokat, szabályzatokat. A felperesek a fenti tényállással a munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseket megsértették, azokat szándékosan figyelmen kívül hagyták, és a jogalap nélkül kifizetett műszakpótlékokkal anyagi kárt okoztak a munkáltatónak.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben való marasztalására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondások jogellenességére tekintettel az I. rendű felperesnek kártérítés és végkielégítés, a II. rendű felperesnek felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére kötelezte az alperest perköltségük viselése mellett.
Kifejtette, hogy az alperesnek kellett bizonyítania, miszerint az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, valamint azt is, hogy annak gyakorlására az előírt szubjektív határidő betartása mellett került sor.
A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató határidőben élt az azonnali hatályú felmondás jogával.
Egyebekben kifejtette, hogy annak indoka a tényeket tekintve valós, a felperesek – általuk sem vitatottan – a nappali és az éjszakai műszakok egy részét felcserélték úgy, hogy az általuk készített jelenléti ív eltért a valós műszakbeosztástól, mellyel – a 2012. november 1-jei belső szabályozásváltozás alapján – műszakpótlékra váltak jogosulttá.
A bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a műszakbeosztást és a jelenléti ív kitöltését nem kísérte szigorú nyomonkövetés a munkáltató részéről, a munkavállalók a műszakbeosztásba szabadon beírhattak, rájuk volt bízva, hogy mikor cserélnek.
A bíróság álláspontja szerint a munkavállalók által régóta folytatott, de a munkáltató által nem ellenőrzött, eltűrt gyakorlatra alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű nem lehetett.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a kereseteket elutasította.
A felperesek munkaviszonyból származó lényeges kötelezettsége volt a jelenléti ívek szabályszerű vezetése, a munkaidő valóságnak megfelelő dokumentálása.
Az alperes az azonnali hatályú felmondás indokolásában nem felrótta, csak tényként állapította meg azt, hogy a felperesek a jelenléti ív valóságtól eltérő kitöltésével olyan műszakpótlékra váltak jogosulttá, amelyre egyébként nem tarthattak volna igényt.
Téves következtetést vont le az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott, az alperes által eltűrt gyakorlatra vonatkozóan, mivel munkáltatónál elvárás volt, hogy a jelenléti ívet a valós munkavégzésnek megfelelően töltsék ki a munkavállalók, és megállapítható volt az is, hogy amennyiben műszakcserék történtek, amit az alperes nem ellenzett.
A felperesek azonban úgy kérték a beosztást, hogy nem aszerinti műszakban fogják végrehajtani a feladataikat, és a jelenléti íven sem tüntették fel a valós tényeket, a műszakbeosztáson nem vezették át a cseréket.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének „hatályában való fenntartását” kérték.Álláspontjuk szerint a munkáltató döntése megalapozatlan.
Az azonnali hatályú felmondási oknak a valóság mellett okszerűnek is kell lenni. Attól, hogy az intézkedésben foglalt okok valósak, még nem következik azok okszerűsége is.
Az azonnali hatályú felmondás indoka atekintetben valós, miszerint a felperesek a nappali és éjszakai műszakok egy részét felcserélték úgy, hogy a felperesek által készített jelenléti ív eltért a valós műszakbeosztástól, így műszakpótlékra váltak jogosulttá. Az okszerűség követelménye azonban nem áll fenn. A felperesek nem azért cserélték el a műszakokat, hogy műszakpótlékot kapjanak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperesek perköltség fizetésre kötelezése mellett.
Hivatkozása szerint a felperesek nem vitásan megsértették a kötelező előírásokat, ennek bizonyítékait az alperes a korábbi beadványai mellé csatolta, valamint tanúmeghallgatásokkal igazolta, illetve e tényt a felperesek sem vitatták.
Azt sem vonták kétségbe, hogy az alperes a műszakok közötti cseréket engedte, azaz biztosította a számukra, hogy úgy járjanak dolgozni, hogy azt az egyéni, vagy családi érdekeik megkívánják. Ez a munkáltatói pozitív hozzáállás nem jelenthette azt, és erre a felperesek sem következtethettek, hogy a munkavállalóknak, nem lett volna az a kötelezettsége, miszerint a ténylegesen ledolgozott munkaidejüket a valóságnak megfelelően adminisztrálják.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperesek munkaviszonyból származó kötelezettsége volt a jelenléti ívek szabályszerű vezetése, a munkaidő valóságnak megfelelő nyilvántartása. Az alperes maga sem vitatta, hogy a műszakok cseréjét lehetővé tette, azt rugalmasan kezelte, azonban ebben az esetben is a jelenléti íven a valós munkavégzést kellett feltüntetni
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperesek által alkalmazott gyakorlat a munkáltató által tudott és eltűrt volt. A felperesek által készített jelenléti ív és a munkaidő nyilvántartás eltérése miatt a munkavállalók műszakpótlékot kaptak. Azt a munkáltató maga sem állította, hogy a felperesek az erre való jogosultság megszerzése miatt cseréltek, azonban a valóságtól eltérő nyilvántartások miatt kaptak olyan pénzbeli ellenszolgáltatást, amely nem illette volna meg őket. A felperesek ennek tényéről a munkaviszony fennállása alatt tudtak, és a műszakpótlékot felvették annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, miszerint a nyilvántartás megfelelő vezetése mellett (a munkavégzésre figyelemmel) erre nem lettek volna jogosultak.
Az a körülmény, hogy a munkáltató esetleg nem követte nyomon a munkavállalók munkába járását, illetve ezen szokásait, nem jogosította fel a felpereseket arra, hogy a valóságtól eltérő adatokat rögzítsenek.
A döntés elvi tartalma:Amennyiben a munkavállalók a műszakokat engedéllyel egymás között felcserélik, a jelenléti ívet és a munkaidő nyilvántartást azonban a valóságtól eltérően vezetik és ezáltal jogosulatlanul műszakpótlékra szereznek jogosultságot, a munkáltató alappal él az azonnali hatályú felmondás jogával [Mt. 78. § (1) bekezdés].
Budapest, 2017. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága