A felperes 2005. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2007. februárjától az alperesnél már nem végzett munkát, mivel gyermeke otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A második gyermeke után a gyermekgondozási segélyben 2012. július 24-éig részesült.
A felperes 2012. május 17-én fordult levélben az alperes ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelentette, hogy 2012. július 24-ét követően szeretné igénybe venni a gyermeknevelés évei alatt összegyűlt fizetett szabadságait, majd ténylegesen munkába kíván állni.
Az alperes ügyvezetője 2012. május 29-én tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentését tudomásul vette, összesen 86 nap fizetett szabadság illeti meg, amely 2012. július 25-étől 2012. november 23-áig kiadásra kerül.
Ezt megelőzően az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én arról tájékoztatta az üzemi tanácsot és a szakszervezetet, hogy a társaság fizetésképtelenségi helyzetére tekintettel a csoportos létszámleépítés elkerülhetetlen, ezért konzultációt kezdeményezett.
Az alperes 2012. július 5-én kelt értesítette a felperest, hogy az alperes működésével összefüggő okok miatt létszámleépítést kénytelen végrehajtani. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. § (3) bekezdése alapján ez lehetőséget ad a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére. Az Mt. 94/A. § (1) bekezdésére hivatkozva értesítette a felperest, hogy a munkaviszonyát legkorábban az értesítés átvételétől számított 30 nap lejárta után kívánja megszüntetni a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok szerint.
A munkáltató „tájékoztatás” című iratában 2012. július 5-én arról is tájékoztatta a felperest, hogy a felmondási védelem a csoportos létszámleépítés esetén is megilleti. Az előzetes tájékoztató közölhető, azonban rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően adható ki. A munkáltató arról is tájékoztatta, hogy az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én értesítette az érdekképviseleti vezetőket a csoportos létszámleépítés tervéről. A felperes 2012. július 25-étől a felmondás közlésééig a szabadságát töltötte.
Az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondásával 50 napos felmondási idő biztosítása mellett 2012. október 5-ével szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 89. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A munkáltató intézkedését a felperes 2012. augusztus 21-én átvette.
A felperes a megismételt eljárásban előterjesztett keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján elmaradt jövedelem címén 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeget igényelt, valamint nem vagyoni kártérítést annak kamatával együtt. Kérte az új Mt. 83. § a) pontja alapján a munkaviszonya helyreállítását és az alperes perköltség fizetésre kötelezését. A felperes keresetében az egyenlő bánásmód megsértését is állította. Hivatkozása szerint az alperes a munkaviszonyát korábban szüntette meg, mint az azonos osztályon dolgozókét. Ennek pedig az volt az oka, hogy a munkatársaival ellentétben gyermekeivel huzamosabb ideig otthon tartózkodott.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a régi Mt. szabályain alapuló rendes felmondás nem jogellenes.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére perköltség és annak készkiadásai megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontjára, (2), (4) és (5) bekezdésére, valamint az Mt. 94/E. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdésében foglaltakra.Az alperes felmondása nem ütközött felmondási tilalomba és jogszerű volt figyelemmel arra, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, amely érintette a felperes munkakörét is. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése körében a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint az összehasonlítandó helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai, hanem az alperes munkavállalóinak teljes állománya jelentette
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék számú rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes rendes felmondása jogellenes. A munkaviszony helyreállítására vonatkozó keresetet elutasította, a nem vagyoni kártérítési igényt elutasító rendelkezést helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján rögzítette, hogy a csoportos létszámcsökkentés technikai végrehajtása körében a régi Mt. rendelkezéseit kellett alkalmazni figyelemmel arra, hogy az üzemi tanáccsal a munkáltató 2012. május 11-én (tehát a 2012. június 30-ai időpont előtt) közölte a döntését. E körben tehát az új Mt. 71. § - 76. §-ai nem alkalmazhatók. Az Mth. rendelkezései azonban nem érintették az Mt. 65. §-ának alkalmazhatóságát. Az új Mt. 65. § (3) bekezdés c) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatt. Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése értelmében pedig a védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének csoportos létszámcsökkentés esetében a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontja az irányadó. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy az összehasonlításra alkalmas csoport nem korlátozódott a felperes szervezeti egységében alkalmazott munkavállalókra,
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a rész-közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes álláspontja szerint az új Mt. 71. § - 76. §-ában foglaltakat (a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat) akkor kell alkalmazni, ha az új Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30. napját követően kerül sor.
Miután a jelen esetben nem alkalmazható az Mt. 90. § (2) bekezdése szerinti felmondási védelmi idő, így csak az Mt. 90. § (1) bekezdés e) pontja szerinti időtartamig, tehát a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság végéig, illetve a gyermek 3 éves koráig terjedő időtartamra terjed ki a felmondási védelem.
A felperes álláspontja szerint jelen ügyben az új Mt. rendelkezései nem voltak irányadóak.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel és felülvizsgálati ellenkérelemmel élt.
Elsődlegesen utalt az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján arra, hogy nincs olyan rendelkezés, amely szerint az új Mt-ben szabályozott felmondási tilalmat ne rendelné alkalmazni (Mt. 65. §). Ebből következően pedig a másodfokú bíróság helytálló döntést hozott.A jogerős ítélet azért jogellenes, mivel az Ebktv. hivatkozott szabályait figyelmen kívül hagyta. Az alperes a perben sikerrel nem bizonyította, hogy a felperes munkaviszonyát ténylegesen nem az anyasága miatt szüntették meg, ezért az ítélet jogsértő.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 7. §-ának (7) bekezdése értelmében az Mt. 71. § - 76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor. Az új Mt. 72.- §-a a csoportos létszámcsökkentésről rendelkezik, és ennek (2) bekezdése az üzemi tanács tájékoztatásával kapcsolatos teendőket ismerteti.
Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítésére 2012. május 11-én került sor, az Mth. alkalmazásával a régi Mt. szabályai voltak az irányadóak.
A régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak, illetve a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek 3 éves koráig terjedő időben. Jelen esetben a felperest 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem.
A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a rendes felmondás, illetve a 88. § (2) bekezdés szerinti jognyilatkozat közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban tájékoztatja. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogyha az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló a 90. § (1) bekezdésében meghatározott védelem alatt áll, a rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően közölhető.
Peradat, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetését megelőzően, vagyis 2012. augusztus 21-e előtt már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. A munkáltató azon érvelését, miszerint a tevékenységek megszűnéséhez igazodott a jogviszonyok megszüntetése, a felperes a perben sikerrel nem cáfolta (Pp. 164. §).
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest anyaságával kapcsolatban hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a jogviszony megszüntetése során.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma: Csoportos létszámcsökkentés esetén az összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját általában nemcsak a felperest foglalkoztató egység, hanem a munkáltató teljes szervezetének munkavállalói alkotják.
A gyermekgondozási segély lejártát követően munkába álló felperes indokolt jogviszony megszüntetése esetén nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel a munkáltató az egyes folyamatban lévő feladatok lezárásához kötötte a felmondások időpontját. Nem volt jogellenes, hogy ilyen körülmények mellett a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint néhány vele azonos szervezeti egységben dolgozó, de még működő projektben munkát végző munkatársé.
Budapest, 2017. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága