Az alperes a felperes 2006. október 9-étől határozatlan időre fennálló munkaviszonyát 2016. július 15-ei keltezésű intézkedésével felmondta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (2) bekezdés első fordulata alapján.
A felperes részére postán 2016. július 25-én kézbesített felmondási iraton 2016. július 15-ei keltezéssel két tanú aláírásával igazoltan szerepel: „A munkavállaló a közlést követően az aláírást és az átvételt is megtagadta”. A felperes a 2016. augusztus 23-án elektronikus úton megküldött kereseti kérelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy az alperes a felmondást 2016. július 15-én közölte a felperessel. Az Mt. 287. § b) pontjában foglalt keresetlevél közlésétől számított 30 napos keresetindítási határidő 2016. augusztus 14-én letelt, ezt a felperes elmulasztotta, ennek igazolására kérelmet nem terjesztett elő. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a keresetindítási határidő számításánál a Pp. 104/A. § nem irányadó.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az eljáró bíróságok elsődlegesen helytállóan vizsgálták azt, hogy a felmondás közlésére mikor került sor, mert e naptól számítandó az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 nap keresetindítási határidő. A perben meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperessel a felmondást közölték, aki annak átvételét és aláírását azonban megtagadta. Okszerű következtetést vontak le az eljáró bíróságok arról, hogy a felperes tudatában volt annak, hogy a munkaviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedést akarják a részére átadni. Maga adta elő, hogy ezt az iratot nem írta alá, holott semmi nem hátráltatta abban, hogy ne vegye át a felmondást, az ott volt az asztalon. Ebből következően tehát megalapozott a bíróságok – tanúk által is igazolt – következtetése, hogy a felperes szándékosan tagadta meg a felmondás átvételét. A bírói gyakorlatnak megfelelően állapították meg a bíróságok azt is, hogy a közlés hatályosságához nem szükséges a felmondás tartalmának, indokolásának ismerete. A felperes azzal, hogy megtagadta a felmondás átvételét, önmagát fosztotta meg az okirat tartalmának, és a jogorvoslati határidő megismerésének a lehetőségétől (Mfv.I.10.004/2014/7.). Az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidő tehát nem a postai kézbesítés napjától, hanem az átvétel megtagadásának időpontjától, azaz 2016. július 15-étől számítandó.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a Pp. 104/A. § megsértésére. A törvényszék helyesen rögzítette, hogy a keresetindítási határidő számításánál a Pp. 104/A. §-a nem alkalmazandó. A munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítésére vonatkozó határidőt az Mt., azaz anyagi jogi jogszabály tartalmazza, megtartottságának megállapítására, az azzal kapcsolatos mulasztás igazolásra a keresetlevél benyújtásának halasztó hatályára nézve is e jogszabály tartalmaz előírást [Mt. 287. § (4) – (5) bekezdés, 288. §]. Az Mt-ben foglalt határidők számításáról e törvény 25. § - 26. §-a rendelkezik, így annál a Polgári perrendtartásban foglalt eljárásjogi határidőkre vonatkozó szabályok nem vehetők figyelembe, mivel az a polgári peres eljárásban irányadó határidő számításokat tartalmazzák (Pp. 103. § - 104/A. §). A peres eljárási határidő számításával nem esik egy tekintet alá a perindító cselekmény megtételére, jelen esetben a keresetlevél beadására vonatkozó határidő számítása. A Pp. VII. fejezetében a határidőkre vonatkozó rendelkezések csak a már megindult és folyamatban lévő peres eljárásban felmerülő határidők számításakor alkalmazandók. Ebből következően a törvénykezési szünet tartama nem számít bele a keresetindítási határidőbe (KGD2012.101.).
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. október 17.
A Kúria Sajtótitkársága