Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 143.§ (1) bekezdése meghatározza, hogy az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát vizsgálhatja felül a bíróság. A határozatra vonatkozó Art. előírás (123.§) szerint az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés.
Az Art. 5.§ (1) bekezdése alapján adóügyben alkalmazandó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés da) és e) pontja meghatározzák, hogy a határozatnak kötelező tartalmi eleme a hatóság döntése és annak indokolása. Az indokolásnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, továbbá az f) pont szerint a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, továbbá a g) pont értelmében a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.
A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával - jogszabály állapítja meg. A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át. Nem minősül a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte (Ket. 19.§ (1), (3)-(4) bekezdések). A Kúria megállapította, a határozat gépírással tartalmazza, hogy a hatáskör gyakorlójának (X.Y. igazgatónak) megbízása alapján mely személy a kiadmányozó (A.B. főosztályvezető), azonban a kézzel írott névaláírás nem azonos a kiadmányozóként feltüntetett személlyel, azaz a kiadmányozó személye beazonosíthatatlan. Mindezt az alperes is elismerte felülvizsgálati ellenkérelme 2. oldalán a második bekezdésben: „Tény, hogy A.B. helyett, aki főosztályvezető, „h” betű feltüntetésével egy olvashatatlan aláírás szerepel a határozaton”.
Az alperes határozatában a kiadmányozó beazonosíthatatlan személye okán nem állapítható meg a Ket. 19.§-ában előírt hatásköri, kiadmányozási rendelkezések megtartottsága, a másodfokú határozat ezért a Ket. 121.§ (1) bekezdés b) pontja alapján semmis.
A Kúria a Kfv.III.37.088/2014/7., Kfv.I.35.282/2016/6. számú döntéseiben is foglalkozott a kiadmányozás kérdésével.
Az alperes határozatának semmissége miatt a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§ (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az alperesnek a Ket. 72.§-ában foglaltak szerint kell meghoznia határozatát.
Budapest, 2018. január 8.
A Kúria Sajtótitkársága