A felperes keresetében több tényállási elemre vonatkozóan sérelmezte az adóhatóság megállapításait, továbbá vitatta a határozatok jogszerűségét a fémkereskedelmi bírság jogalapja és összegszerűsége vonatkozásában is, a jogerős ítélet rendelkező része azonban döntést csak a bírság összegszerűsége vonatkozásában tartalmazott.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozat bíróság általi felülvizsgálatát. A Pp.-ben nincsen korlátozva az előterjeszthető kereset terjedelme, a keresetrészek száma, a keresetlevélnek a Pp. 121.§-ában előírt kötelező elemei mellett a felperes maga határozza meg keresete tartalmát. Amennyiben az előterjesztett kereset nagyobb terjedelmű, akár a tények és azok bizonyítékai, akár az alapul szolgáló jogszabályok értelmezése miatt, nem kizárt a részeinek – a logikai rendszerezésen felüli - számozással vagy más módon történő jelölése.
A bíróság a per érdemében ítélettel határoz, az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását. Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik (Pp. 212.§ (1) bekezdés, 220.§ (1) bekezdés d) pont, 221.§ (1) bekezdés).
A Pp. 213.§ (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149.§ alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Az ítélet rendelkezését tehát akként kell megindokolni, hogy abból megállapítható legyen, a bíróság a keresetet teljes körűen elbírálta, azaz az ítéletnek az előterjesztett kereset minden egyes részére kell tartalmaznia rendelkezést és indokolást. A felperes keresetében több tényállási elemre vonatkozóan sérelmezte az adóhatóság megállapításait, vitatta a határozatok jogszerűségét a bírság jogalapja és összegszerűsége vonatkozásában is. A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet rendelkező része döntést csak a fémkereskedelmi bírság összegszerűsége vonatkozásában tartalmaz, a rendelkezés nem teljes körű, minden keresetrészre nem terjed ki, ezért nem felel meg a Pp. 213.§ (1) bekezdése előírásainak.
Közigazgatási perben, amennyiben a felülvizsgálni kért határozatok jogsértő voltát a bíróság a kereseti kérelemben foglaltak alapján nem állapítja meg, a keresetet elutasítja. Amennyiben azonban jogszabálysértő a közigazgatási határozat, azt a bíróság a Pp. 339.§ (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Helytállóan sérelmezte a felperes, hogy az ítélet rendelkező része és indokolása nincs összhangban. Abban a részében ugyanis, amelyben a kereset nem alapos, a határozatok hatályon kívül helyezésének nincs helye, ugyanakkor a megalapozatlan keresetrészre is vonatkoznia kell ítéleti rendelkezésnek, azt el kell utasítani.
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Sérült a felperes jogorvoslathoz való joga is azzal, hogy az ítélet rendelkező részéből nem állapítható meg az előterjesztett kereseti kérelem minden részére vonatkozó döntés.
Budapest, 2018. január 8.
A Kúria Sajtótitkársága