A Kúria indítványa alapján újabb áfa ügy kerül az Európai Unió Bírósága elé.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) a 2009. április 23-án C-74/08. számú ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a magyar általános forgalmi adóról (áfa) szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 2005. december 31-ig hatályos szabálya, amely államháztartási támogatásban részesülő termékbeszerzés esetén a kapcsolódó hozzáadott értékadó (áfa) levonását csak az említett beszerzés nem támogatott hányada erejéig tette lehetővé, ellentétes a közösségi joggal, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap – megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK 6. tanácsi irányelv 17. cikkének (2) és (6) bekezdésével.
A jogalkotó az e miatt keletkező visszatérítési igények rendezése érdekében kiegészítette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt (Art.) egy új §-sal, a 124/D. §-al. E törvényhely kimondja, hogy áthárításnak minősül az is, ha az adózó – a levonási tilalomra tekintettel – a támogatást áfa-t is finanszírozó módon kapta, vagy a le nem vonható áfa ellenételezésére további államháztartási támogatást kapott.
A Kúria előtt folyamatban lévő ügyben az adóhatóság nem fogadta el a felperesi gazdasági társaság által visszatérítési igényének rendezése érdekében benyújtott önellenőrzési bevallásokba foglalt összegeket. Döntéseit arra alapította, hogy a felperes a le nem vonható áfa egy részét már támogatás formájában megkapta, tehát az az Art 124/C. § (3) bekezdésének a) pontja és 124/D. (5) bekezdése értelmében áthárításra került. E jogi álláspontja miatt a felperes terhére – bár bírságot nem szabott ki és késedelmi pótlékot nem számított fel – jogosulatlan visszaigényléseket, adókülönbözeteket állapított meg.
A felperes keresetei alapján eljárt elsőfokú bíróság az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, azzal az indokolással, hogy a keresettel támadott határozatok – éppúgy , mint a korábbi nemzeti szabályozás - ellentétesek a közösségi joggal. Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az adóhatóság az Art. 124/C. § (3) bekezdés a) pontjára, 124/D. § (5) bekezdésére alapítottan nem tagadhatja meg a felperes adólevonási jogát.
Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúriának az a tanácsa, amely már a C-74/08.számú ügyben hozott ítéletet megelőzően, a Kfv.I.35.525/2006/4. számú ítéletében (BH2008.138.) megállapította a nemzeti szabály közösségi jogba való ütközését felfüggesztette az előtte folyó eljárást, és kezdeményezte az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását a következő kérdésekben:
1.
Adóáthárításnak minősül-e a közösségi jog szabályai szerint az, ha az adózó – a levonási tilalomra tekintettel – a támogatást általános forgalmi adót is finanszírozó módon kapta, vagy a le nem vonható általános forgalmi adó ellentételezésére további állami támogatást kapott,
2.
ha igen, akkor ugyanez a válasz adható-e abban az esetben is, ha a támogatást az adózó nem a tagállamtól, illetve tagállami adóhatóságtól kapta, hanem ez uniós támogatásból és a tagállam központi költségvetéséből – támogatóval kötött szerződés alapján – került folyósításra,
3.
az adósemlegességen alapuló visszatérítés, a tényleges érvényesülés, az egyenértékűség, az egyenlő bánásmód elve és a jogalap nélküli gazdagodás tilalma megvalósultnak tekinthető-e akkor, ha a tagállami adóhatóság – az uniós jogba ütköző levonási joggal kapcsolatos szabályozás miatt – az adózó visszatérítési, illetve kártalanítási igényét csak olyan részben,illetve arányban teljesíti, amit az 1. és 2. pontok szerinti támogatás korábban nem finanszírozott.
A Kúria Sajtótitkársága