A felperes a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) hatálybalépését követően 37 pénzforgalmi terméket érintően, összesen 45 díjtételének számítási módját változtatta meg 2013. január 1-jétől úgy, hogy az addig fix összegű díj helyébe egyes esetekben a megtartott, más esetekben a megemelt fix összeg + tranzakciós összeg 0,1%-a, maximum 6.000 forint díj lépett.
A felperes a Pti. hatálybalépésére történő hivatkozással 40 számlaterméket érintően 57 db, korábban ingyenesen vagy díjmentesen, avagy 0 forintos díjazásúnak jelölt szolgáltatását a tranzakciós összeg 0,1%-a, illetve 0,2%-a, maximum 6.000 forint díjhoz kötötte.
Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § (1) bekezdése, valamint 73. § (1) bekezdés alapján eljárva a 2014. március 10. napján kelt határozatának I. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésben foglalt díj számítási módjának az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezése miatt megtiltotta a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását, és 40.000.000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
A határozat II. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés új díj bevezetésével történő, hátrányosan egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt tiltotta meg a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását, és vele szemben 50.000.000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, amelynek elbírálása során az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adva az alperesi határozat rendelkező részének II., II/A., II/B. pontjait hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az alperest új eljárásra kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezések elbírálása során a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaposnak, az alperes fellebbezését alaptalannak értékelte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes határozatának I., I/A. és I/B. pontjait hatályon kívül helyezte, és az alperest a díjszámítási mód megváltoztatása körében új eljárásra kötelezte, míg az elsőfokú ítéletnek a hatályon kívül helyező rendelkezése helybenhagyása mellett az alperest új eljárásra kötelező, valamint a felperest perköltség és illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit mellőzte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a határozatában foglalt álláspontját fenntartotta.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, osztotta a másodfoki bíróság jogi okfejtését és kiegészítette azt.
Rámutatott arra, hogy nem vitás, a Hpt. 210. § (11) bekezdése lehetővé teszi a fogyasztóval/ügyféllel kötött szerződések egyoldalú módosítását, még akkor is, ha ez a módosítás az ügyfél számára kedvezőtlen.
A Pti. 5. §-a arról rendelkezik, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettséget – fő szabályként – a pénzforgalmi szolgáltató köteles teljesíteni. a 7. és 8. §-ban meghatározza ennek módját is, azonban sem a Pti., sem egyéb jogszabály nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy a pénzforgalmi szolgáltató az emiatt keletkezett többletköltségeit, terheit nem háríthatja át az ügyfelekre. Ennek megtörténte tehát alapvetően jogszabályba ütközőnek nem tekinthető, különösen a Hpt. 210. § (11) bekezdésében foglaltak betartása esetén. Mivel a Hpt. 210. § (11)-(12) bekezdése nem tiltja a díjak számítási módjának egyoldalú megváltoztatását, még az ügyfelek hátrányára sem – vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze, hogy ezen változtatás ténylegesen a fogyasztók széles rétege számára előnyös, vagy hátrányos eredménnyel jár-e, tehát végeredményben megállapítható-e a felperesi jogszabálysértés e körben.
A Hpt. 210. § (12) bekezdés alkalmazásában „új díjnak” minősülő tételek kapcsán a Kúria arra mutatott rá, hogy a felperes vagy az ügyfelei között létrejött szerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy egyes szolgáltatások ellenszolgáltatása az adott időpontban 0.- forintos, ingyenes, díjmentes, stb. volt. Minden szerződés tartalmazta ugyanakkor a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozó rendelkezéseket is. Ez tehát magában hordozta annak lehetőségét, hogy ez a díjmentesség, ingyenesség nem marad változatlan. A szolgáltatások tehát valójában visszterhesek voltak, hiszen azokhoz ellenérték kapcsolódott, csupán annak mértéke tekintetében állapodtak meg a felek az ingyenességben, a díjmentességben vagy a 0.- forintban. Ezzel együtt a felek megállapodtak abban is, hogy a felperes jogosult az ellenérték mértékét módosítani. Ebből következően a felperes számára a díjmódosítás lehetősége, a tényleges díj megállapítása adott volt, azzal, hogy ez esetben is a Hpt. 210. § (11) bekezdésében foglaltak betartására volt köteles, amennyiben az az ügyfél számára kedvezőtlennek minősült.
A díjmódosítás tekintetében hangsúlyozta a Kúria, hogy a Hpt. 210. § (12) bekezdése nem általánosságban tiltja a díjak bevezetését, függetlenül attól, hogy a díjakért nyújtott szolgáltatás szerepel-e a szerződésben, mert ha így lenne, a Hpt. 210. § (11) bekezdésében írt eljárási rend és jogosultság nem érvényesülhetne. A Hpt. hivatkozott rendelkezéseiből levezetve csak azon szolgáltatások vonatkozásában nem tekinthető új díjnak a 0.- forintos díj megemelése, amely jogcímet, szolgáltatást a szerződés már tartalmazza. A Hpt. 210. §-ának (10) bekezdésében a jogalkotó a szerződésbe új díj bevezetését tilalmazza, azaz egy meglévő szerződésnek olyan szolgáltatással és ahhoz kapcsolódó díjjal történő kibővítését, amely a szerződő felek eredeti megállapodásában nem szerepelt.
Budapest, 2016. január 26.
A Kúria Sajtótitkársága