A felperes és az alperes 1998-ban kerültek gazdasági kapcsolatba, és ebből eredt a felperes által a perben érvényesített 5 milliárd forintos kárigény.
A felperes német gazdasági társaságot 2000-ben vagyontalanság miatt törölték a német cégnyilvántartásból. 2001-ben kezdeményezték a német jog szerinti „utófelszámolásának” megindítását, a fennálló követelései, mint vagyon behajtása érdekében. A német bíróság megindította az „utófelszámolást” egy korlátozott jogkörben, melyben az alperessel szembeni követelésre vonatkozóan nem hatalmazta fel az „utófelszámolót” az eljárásra, erre csak 2003-ban került sor.
2002-ben a más követelés érvényesítésére felhatalmazott „utófelszámoló” megbízása alapján eljárva hívta fel egy magyar jogi képviselő az alperest a jelen perbeli kártérítési igény teljesítésére, ezt követően csak 2007-ben került sor ismételt felszólításra, illetve 2009-ben a per megindítására.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint a követelés elévült. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta. Határozatát az alábbiakra alapította:
A felperes személyes joga, a német jog alapján lehetőség van arra, hogy egy már törölt részvénytársaság tekintetében - amennyiben utóbb vagyona kerül elő -, a vagyon jogi sorsa rendezése érdekében egy póteljárást folytassanak le. Ennek az eljárásnak megindítására nem csak a felszámolási típusú fizetésképtelenségi eljárás, hanem az olyan jogutód nélküli megszűnések után is lehetőség van, ahol a részvénytársaság hitelezőinek a követelése kielégítésre került.
A külföldi jog tartalmának megállapítása [a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 5. § (1) bekezdése] körében a Kúria kifejtette, hogy a bíróságnak hivatalból kell a külföldi jog megismerése érdekében eljárnia. Nem szükséges azonban e körben szakértő igénybevétele, ha a külföldi jog tartalma a hivatalból beszerzett tájékoztatás alapján kellő bizonyossággal megállapítható.
A német bíróság 2003-ban módosította az „utófelszámoló” hatáskörét, ettől kezdődően valamennyi követelés érvényesítése érdekében eljárhatott, de ez a jogosítványa csak a bíróság határozatából eredt, a jövőre nézve és nem visszaható hatállyal. Mivel a keresetben érvényesített követelés tekintetében a törölt felperesnek 2002-ben nem volt ez igény érvényesítésére felhatalmazott képviselője („utófelszámolója”), ezért nem tudott elévülési időt meghosszabbító cselekményt sem tenni, az elévülés tehát ebben az időszakban nyugodott.
Nem fogadható el az az érvelés sem, hogy a követelés érvényesítésére utóbb felhatalmazott „utófelszámoló” jóváhagyta a 2002-ben álképviselőként tett jognyilatkozatot. Az álképviselet Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt szabályainak alkalmazhatóságához ugyanis szükség van arra, hogy legyen olyan személy vagy szervezet, akinek a nevében az álképviselő eljár. Ha egy részvénytársaság már nem létezik, mert törölték a nyilvántartásból, akkor a német jog szerint nevében csak akkor és abban a körben járhat el a kinevezett „utófelszámoló”, amelyre vonatkozóan a bíróság az „utófelszámolást” megindította.
Az álképviselet lényege, hogy az álképviselő a képviselt nevében képviseleti jog hiányában, vagy képviseleti jogkörét túllépve jognyilatkozatot tesz. Ez a jognyilatkozat azonban csak a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást. Az utólagos jóváhagyás sem orvosolhatja azonban a joghatás hiányát akkor, ha a nyilatkozattétel időpontjában az adott tartalmú nyilatkozatot a képviselt sem közvetlenül, sem képviselője útján nem tehette volna meg.
Budapest, 2015. december 15.
A Kúria Sajtótitkársága