Kfv.V.35.392/2012/22
A hatóság a felperes közvámraktárában végzett ellenőrzés eredményeként, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézetének (SZI) véleményére figyelemmel azt állapította meg, hogy a raktárban származásilag nem igazolt többletmennyiség található, a csomagoláson nincs feltüntetve származásra utaló jelölés és nem a betárolás szerinti okmányokon lévő feldolgozatlan leveles dohány, hanem 2403109000 TARIC kódú, a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 96.§ (1) bekezdés g) pontja szerinti egyéb fogyasztási dohány van. Kötelezte a felperest 627.228.000 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Érdemi döntésének indokolása szerint a felperes jogszerűtlenül birtokolta a jövedéki termékeket, ezek származásának, eredetének igazolására alkalmatlanok a bemutatott vámokmányok, mert a rajtuk feltüntetett termék nem azonos az ellenőrzés során lefoglalttal.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a vámeljárás alatt álló jövedéki termékre - nem közösségi áru jellegének fennállásáig, azaz amíg a Vámkódex szerinti felügyelet fennáll – nem alkalmazhatók a Jöt. rendelkezései. A perben vitatott termékek egyébként sem minősíthetők fogyasztásra kész, feldolgozott dohányvágatnak, és attól, hogy a besorolás tekintetében a vámhatóság utóbb más álláspontra helyezkedett a termék még nem veszítette el igazolt voltát, ugyanaz maradt, mint amit korábban a vámraktárba betároltak.
A Kúria hatályon kívül helyezte a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a hatóság nem sértett jogszabályt akkor, amikor beszerezte az SZI véleményét, és azt is, hogy a felek által becsatolt szakvélemények a perben – a Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 177.§ értelmében - csak a felek álláspontjaként, nyilatkozataként értékelhetők. (BH1992.270.) A peres eljárás során a szabad bizonyítás elvének kell érvényesülnie, ami jelen ügyben nem ellentétes a közigazgatási ügyre vonatkozó eljárási és anyagi jogi szabályokkal, mivel ez utóbbiak sem írnak elő kötött bizonyítást. A bizonyítási teher pedig az ügyben alkalmazandó anyagi jogi rendelkezésekből és az eset összes körülményeiből állapítható meg.
A Jöt. 96.§ (1) bekezdés f) és g) pontjai, 96.§ (2) bekezdése értelmében a tarifális besorolás, a tarifaszám nem meghatározó, mert a Jöt. szempontjából a termékleírásnak, a termék törvényben megjelölt tulajdonságainak vagy ezek hiányának van jelentősége. Jelen ügyben azonban nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek alapján a Jöt. előzőekben megjelölt rendelkezéseinek megfelelő termékminősítés, termékleírás elvégezhető lenne. Az SZI véleménye pl.: nem tartalmaz adatokat arra nézve, hogy a termék pipa vagy cigarettadohány-e, feldolgozott-e, további ipari feldolgozásra szorul-e, min alapul az a megállapítás, mely szerint dohányzásra kész dohány, a felperes által becsatolt vélemény kapcsán pedig az első fokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy miért nem alkalmas a kereset alaposságának igazolására.
Annak megállapítása, hogy a határozatokkal érintett konkrét termék milyen fizikai jellemzőkkel rendelkezik olyan perben jelentős tény, illetve körülmény, amelynek megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. (Pp. 177.§) Az ügyben nem hozható érdemi döntés a perrel érintett termék igazságügyi szakértői vizsgálata nélkül, mivel csak ennek eredményeként lehet az ügyben jogszerűen tényállást megállapítani, ténybeli és jogkövetkeztetéseket levonni, azaz döntetni a vitatott jogkérdések tekintetében, így a körben is, hogy azonos-e vagy sem a betárolt termék az ellenőrzéssel érintettel, termék jogellenes bejuttatása megvalósult-e vagy sem, tehát fennállt-e a jövedéki bírság kiszabásának jogalapja. Ez utóbbi körben rámutatott a Kúria arra is, hogy abban az esetben, ha a termék jogellenes behozatal (szabálytalan importálás) tárgyát képezte, akkor úgy kell tekinteni, mint amit szabadforgalomba bocsátottak, és emiatt a vámraktározási eljárás már nem igazolja a vámfelfüggesztés alatt állást (2008/118/EK Tanácsi Irányelv 4. cikk. 8. pontja, 7. cikk (2) bekezdés d) pontja, C-230/08., C-195/03., C-138/10.). Szakértő kirendelésére azonban az első fokú eljárásban nem került sor, és ez a hiányosság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A Pp. 275. §-a szerinti szabályozásra figyelemmel nem végezhető el az alapeljáráshoz képest felülvizsgálati eljárásban előterjesztett új adatok, bizonyítékok, érvelések (pl: bankgarancia hiánya, ukrán hatóság megkeresésre adott tájékoztatása, egyéb folyamatban lévő ügyek, korábbi, illetve későbbi betárolások, szemlék dokumentumai…stb.) értékelése sem.
Az új eljárás során a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli, mivel a perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, tehát erre irányuló bizonyítási indítvány hiányában nem rendelhet ki igazságügyi szakértőt az eljárással érintett termék jellemzőinek, termékleírásának megállapítására. A bíróság azonban köteles tájékoztatni a feleket a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a Pp. 3.§.(3) bekezdése és 164.§ -a értelmében. Ha a tájékoztatás elmaradása vagy hiányos volta okozza a szakértői bizonyítás elmaradását, akkor az az eljárás megismétlésére alapot adó lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, és csak akkor hozható érdemi döntés a rendelkezésre álló adatok alapján, ha a felek a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatás ellenére nem élnek a bizonyítandó tény kapcsán bizonyítással.
Budapest, 2014.január 27.
A Kúria Sajtótitkársága