A Kúria határozatával a gazdasági csalás bűntette miatt folyamatban levő büntetőügyben a II. rendű vádlott és védője, valamint a IV. rendű vádlott és védője által bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. rendű és a IV. rendű vádlottat az ellene társtettesként elkövetett gazdasági csalás bűntette [Btk. 374. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ügyészség által bejelentett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Elrendelte, hogy az ügyet a megismételt eljárásban egy másik törvényszék tárgyalja.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezésről rendelkező végzése ellen a II. rendű vádlott és védője, a IV. rendű vádlott és védője jelentett be fellebbezést.
A fellebbezéseket a Kúria nem tartotta alaposnak.
A Kúriának azt kellett megítélnie, hogy a másodfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, avagy az kiküszöbölhető-e a fellebbviteli eljárásban is, és nem pedig azt, hogy a fellebbviteli bíróság helyesen észlelt-e megalapozatlanságot.
A másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal éles ellentétben álló módon – a rendelkezésre álló nagyszámú bizonyítékot egymással is összefüggésben értelmezve, helytállóan mutatott rá azokra az alapvető jelentőségű kérdésekre, amelyek
– e bizonyítékok tartalmából szükségképpen adódnak,
– megválaszolásuk a megalapozott tényállás megállapításának mellőzhetetlen feltétele, miközben
– e megválaszolandó kérdéseket az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenysége körében nem ismerte fel.
A Kúria álláspontja szerint tehát a másodfokú bíróság kimerítő érvekkel alátámasztott indokát adta a törvényes és helytálló döntésének.