Az adós felszámolásának megindulása után a felszámoló a bejelentett hitelezői igényekből két igényt vitatott, s azokat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv. ) 46.§ (6) bekezdése szerint a bírósághoz megküldte elbírálásra.
Az adós a felszámolási eljárásban egyezségi javaslatot terjesztett elő, az egyezségi tárgyaláson valamennyi nem vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezővel egyezséget kötött. Az egyezség szerint az adós vállalta, hogy a biztosított hitelező tartozását négy részletben, a Cstv. 57.§ (1) bekezdés d)-f) pontjába sorolt hitelezői igényeket egy éven belül három részletben 100 %-ban kiegyenlíti. A hitelezők a g) pontba sorolt késedelmi kamat követelésüket elengedték. A h) pontba sorolt hitelezői igények kielégítésére az adós 2019. december 31-ig vállalt kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság az egyezséget jóváhagyta.
A vitatott hitelezői igény jogosultjának fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva az adós és a hitelezők között megkötött egyezség jóváhagyását megtagadta. Határozatának indokai szerint a Cstv. 44.§ (3) bekezdésében a törvény a vitatott hitelezői igények kielégítésének megfelelő összeg elkülönített kezelését írja elő. Ezt az elkülönítést az adósnak az egyezségkötés időpontjában kell teljesítenie, ezért a bíróságnak ezt kellett vizsgálnia. Miután az adós nem bizonyította az elkülönített kezelést, az egyezség nem volt jóváhagyható.
Az adós felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Egyebek mellett vizsgálta, hogy mit jelent a Cstv. 44.§ (3) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint „az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni.” A Kúria álláspontja szerint a választ elsősorban a Cstv. 44.§ (4) bekezdése, valamint minden egyes ügyben az adott egyezség részletei alapján lehet megadni.
A Cstv. 44.§ (4) bekezdése a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek jutó vagyonhányad őrzését, kezelését, annak a hitelező – esetleg a többi hitelező – részére történő felosztását az adós társaságra bízza, az ezzel összefüggő felelősséget tehát a jogszabály az adósra telepíti. Ebből következően az adós vagyonában kell ennek a hányadnak meglennie akkor, amikor a hitelező felszámoló által vitatott követelésének megalapozottságát a bíróság határozatában megállapítja.
A Cstv. 44. § (3) bekezdés szerint a vitatott követelés jogosultját ugyanúgy kell kezelni, mint a saját csoportja szerinti többi hitelezőt. A Kúria álláspontja szerint azonban ez azt is jelenti, hogy abban az esetben, ha az adós a vitatott követeléssel rendelkező hitelező csoportjába tartozó többi – nem vitatott követeléssel rendelkező – hitelezőnek az egyezségi ajánlatban nem vállal azonnali kifizetést, hanem csak részletekben történő teljesítést, akkor nem várható el az sem, hogy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére az összeg elkülönítése már az egyezségkötés időpontjában megtörténjen. Az elkülönítve kezelés ilyen esetben azt jelenti, hogy az adósnak arra az időpontra kell elkülönítenie és olyan összeget a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére, amely időpontban és összegben (arányban) a saját hitelezői csoportjába tartozó többi – nem vitatott követeléssel rendelkező - hitelezőnek teljesítenie kell.
A bíróság az egyezség jóváhagyása körében ilyenkor csak azt vizsgálhatja – ahogyan azt helyesen az elsőfokú bíróság meg is tette -, hogy az adós vagyona a rendelkezésre álló adatokból következően tudja-e biztosítani a vitatott hitelezői igény kielégítését is.
Budapest, 2017. január 3.
A Kúria Sajtótitkársága