Az alperes önkormányzat és a perben nem álló szolgáltató 2007. július 23-án szolgáltatási szerződést kötött a szolgáltató saját finanszírozásában megvalósítandó épületegyüttes terveztetése, kivitelezése, határozott ideig történő teljes körű üzemeltetése, karbantartása tárgyában. A szerződő felek a szerződés 18.1.) pontjában rögzítették, hogy a hiányzó pénzügyi fedezet biztosítása érdekében bevonandó finanszírozó pénzintézettel közvetlen megállapodást kívánnak kötni.
A szolgáltató, a perben szintén nem álló Ltd. és a felperes bank 2008. január 10-én 28.400.000 euró és 500.000.000 Ft ÁFA hitelösszegre hitelkeret megállapodást kötött a fenti projekt finanszírozására.
A felperes, az alperes és a szolgáltató 2008. június 9-én megkötötte a szolgáltatási szerződésben jelzett közvetlen megállapodást.
A szolgáltató 2011. augusztus 30-án felmondta a szolgáltatási szerződést az alperes súlyos szerződésszegére hivatkozással. Az alperes a 2011. szeptember 21-én meghozott 2647/2011.(IX.21.) közgyűlési határozatával – a felmondási ok vitatása mellett – tudomásul vette, hogy a szolgáltató felmondási értesítőjével a szolgáltatási szerződés 2011. október 29-én megszűnt.
A felperes 2011. október 28-án a hitelkeret szerződést a tényleges befejezés hiánya, a szolgáltatási szerződés felmondása, lényeges hátrányos változás miatt felmondta.
A felperes keresetében 25.038.606,8 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közvetlen megállapodás 5.1.f) pontja, 5.4. pontja, valamint a Ptk. 277., 198. és 200. §-ai alapján.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes önálló és közvetlen helytállási kötelezettsége a felperes mint hitelező, valamint a perben nem álló kft. és Ltd. között létrejött hitelkeret megállapodásban foglaltakért – a közvetlen megállapodás, valamint a szolgáltatási szerződés alapján – fennáll.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az elsőfokú bíróság megállapításait akként módosította, hogy az alperes a közvetlen megállapodás 5.4.) pontja és a szolgáltatási szerződés 37.5.a) pontja alapján köteles megfizetni a felperesnek – a szolgáltatási szerződés 36.1.a) pontja szerinti megszüntetési összeg részeként – a felperes, a kft. és az Ltd. közötti hitelkeret megállapodás alapján fennálló pénzügyi adósságnak megfelelő összeget.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A Kúriának a hivatkozott három, rendkívül összetett, egymáshoz csatlakozó szerződéses láncolat alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy jelen tényállás mellett a felperes a perbeli igényét közvetlenül az alperessel szemben érvényesíthette-e. A Kúria megítélése szerint - az eljárt bíróságok álláspontjától eltérően - a felperes a per során nem tudta bizonyítani, hogy a közvetlen megállapodásban írt feltételek megvalósultak, ezért őt a perbeli követelés az alperessel szemben nem illeti meg.
Budapest, 2014. március 4.
A Kúria Sajtótitkársága