Az adós csődeljárásában összehívott csődegyezségi tárgyaláson az adós és hitelezői között egyezség jött létre, és a hitelezők hozzájárultak a fizetési haladék meghosszabbításához. Az elsőfokú bíróság megszüntette a csődeljárást, mert a csődegyezségi tárgyalás nem felelt meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 17. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az adós az egyezség jóváhagyása iránti kérelmét az elsőfokú bíróság végzésének jogerőre emelkedését megelőzően visszavonta, és az eredeti 120 napos moratórium lejárta után, de a csődegyezségi tárgyaláson meghosszabbított moratórium lejárta előtt tartott újabb, most már szabályosan összehívott egyezségi tárgyaláson ismét egyezséget kötött a hitelezőkkel.
Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, az eljárást befejezetté nyilvánította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Álláspontja szerint a csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozatot hozni vagy megállapodást kötni csak a szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson van lehetőség, ezért a moratórium meghosszabbításáról is csak ilyen tárgyalás keretében lehet dönteni.
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Megítélése szerint helytállóan értelmezte a másodfokú bíróság a Cstv. 17-18.§-ait olyan módon, hogy csak a szabályosan összehívott csődegyezségi tárgyaláson hozható a moratórium meghosszabbítása vonatkozásában is döntés, mert csak így biztosítható, hogy a hitelezők egymásról tudva, egymás szavazatának ismeretében döntsenek e kérdésben.
Budapest, 2015. december 9.
A Kúria Sajtótitkársága