A hitelfelvevő társaság részére több bank közösen biztosította a hitel összegét, melynek biztosítékaként a hitelfelvevő cégcsoportjának tagjai vagyonára - egyebek mellett a tagok bankszámláira is - zálogjogot alapítottak. A cégcsoport biztosítékot adó 13 tagjával szemben 2012. február 7. és március 29. között felszámolások indultak, számukra felszámolóként az elsőfokú bíróság ugyanazt a felszámoló szervezetet rendelte ki.
A felszámolási eljárásokban a cégcsoportot finanszírozó bankok kijelölték egyiküket, aki a többieket is képviselte a hitelezői igény érvényesítése során. A képviselő kifogást jelentett be valamennyi eljárásban a felszámolóval szemben kérve, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a bankszámlákon levő pénzösszegnek a zálogjogosultak részére történő kifizetésére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D.§-a alapján. A képviselt bankok a hitelező bank beavatkozójaként vettek részt az eljárásban.
Az elsőfokú bíróság a valamennyi adós vonatkozásában indított eljárásokban a felszámoló ellen benyújtott kifogást egy eljárásban elbírálva kötelezte a felszámolót az adósok zálogjoggal terhelt bankszámláin kezelt összegeket illetően a Cstv. 49/D.§-ában szabályozott eljárás lefolytatására.
Az adósok nevében eljáró felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a bankszámlán lévő követelés bankkal szembeni érvényesítése (pénzfelvétel), és a számlán lévő követelés kifizetésére vonatkozó utasítás (fizetési megbízás) nem követelés behajtás, ezért a hitelező a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján nem igényelheti, hogy a felszámoló a bankszámla pozitív egyenlegét részére fizesse ki.
A banki képviselő felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy kötelezte a felszámolót arra, 30 napon belül oly módon számoljon el a hitelezővel, valamint a beavatkozókkal – valamennyi adós ellen folyó eljárásban – hogy a zálogtárgy összege meghatározására alkalmazandó időpontként az adott adós felszámolása kezdő napját vegye figyelembe.
A Kúria álláspontja szerint a Cstv. 49/D.§ nem csak elszámolási szabályokat tartalmaz, hanem zálogtárgyak esetén a kielégítési sorrend első kategóriáját határozza meg. A Kúria már több határozatában (Gfv.X.30.039/2012/8, Gfv.X.30.409/2010/5.) kifejtette, hogy a Cstv. 2007. január 1-jén hatályba lépett módosításával a jogalkotó megváltoztatta a felszámolási kielégítési sorrendet, és a zálogjogosultakat az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben kívánta részesíteni a Cstv. 57.§ (1) bekezdésben meghatározott kielégítési sorrend szerint kielégítendő hitelezői igényekhez képest, a zálogtárgy értéke erejéig.
A Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése egyforma szabályt ír elő valamennyi zálogfajta tekintetében a befolyt összeg kifizetésére (kivétel a Cstv. 49/D.§ (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjog), így a követelésen alapuló zálogjogokra is ezt a szabályt kell alkalmazni.
A bankszámlán levő pénzösszeg bankkal szembeni követelés. A „követelésbehajtás” kifejezést nem lehet szűken értelmezni. A számlakövetelés bank általi „önkéntes” teljesítése – a számlakövetelés specialitásai miatt – „behajtásnak” minősül a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdésének értelmezése szempontjából.
Budapest, 2015. március 13.
A Kúria Sajtótitkársága