A II.r. alperesnek az I.r. alperes részére történt áruszállítása alapján 613.113.437 Ft értékű követelése keletkezett. Ennek kiegyenlítése érdekében a felek között – egyebek mellett - mezőgazdasági termékértékesítési szerződések jöttek létre, illetve az I.r. alperes az általa harmadik személlyel kötött termékértékesítési szerződésekből eredő követelését engedményezte a II.r. alperes részére, tartozása részbeni kiegyenlítése címén.
A felek 2010. május 5-én kötöttek adásvételi típusú termékértékesítési szerződést 6000 tonna +/- 5% mennyiségű 2010. évi takarmánykukorica átadására, a fizetés módját „kompenzációban” határozták meg. E megállapodás, valamint egyéb megállapodások alapján szállított az I.r. alperes a II.r. alperes részére takarmánykukoricát. A szállításokról számlákat bocsátott ki, melyek nem tartalmazták, hogy a szállításra melyik megállapodás alapján került sor.
Az engedményezési szerződések esetében a szerződési blankettán szereplő dátum, illetve a szerződésben hivatkozott számlák kiállításának a dátuma ellentmondásban állt egymással.
Az I.r. alperes ellen egy 2010. november 30-án benyújtott kérelem alapján a bíróság megindította a felszámolást, a felszámolás kezdő időpontja 2011. március 11.
A II.r. alperesnek az I.r. alperessel szemben fennálló követelése a felek által kötött ügyletek kapcsán jelentős részben megtérült, a II.r. alperes az I.r. alperes felszámolási eljárásában hitelezői igényt nem jelentett be.
A felszámolója által képviselt I.r. alperes, valamint az I.r. alperes nyilvántartásba vett hitelezőjeként a felperes, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40.§ (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással megtámadta az adós és a II.r. alperes között 2010. október 25. és november 18. között létrejött adásvételi szerződéseket, valamint az álláspontjuk szerint 2010. szeptemberében létrejött engedményezéseket. A szerződések érvényessé nyilvánításával és az érvénytelenség okának, azaz a beszámítással történő teljesítésnek a kiküszöbölésével kérték a II.r. alperes kötelezését 481.879.975 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek túlnyomó részben helyt adott. A valamennyi fél fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és újraszövegezte. Kötelezte a II.r. alperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 15 napon belül 315.217.475 Ft-ot és ennek késedelmi kamatait.
A valamennyi peres fél felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Elsőként megállapította, a II.r. alperes nem tudta bizonyítani, hogy az I.r. alperes felszámolója, illetve a felperes már korábban értesülhetett a per megindítására okot adó körülményről. Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a megtámadási kereset a szubjektív perindítási határidőben került benyújtásra.
Az engedményezési szerződések tényleges keletkezési időpontjának meghatározása körében a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen jutott-e arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy mind a két engedményezési megállapodás már 2010. augusztusában létrejött, ezért – miután a felszámolási kérelem benyújtásától számított 90 napon túl történt a megállapodás, – az a Cstv. 40.§ (1) bekezdés c) pontja alapján nem támadható. A Kúria a felek által előadottak és az iratok tartalma alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és az I.r. alperes által állított okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes mérlegelés nem állapítható meg. A jogerős ítélet nem ütközik a Pp. 206.§ (1) bekezdésébe.
Az adásvételi szerződések és az ezeket érintő kompenzációs megállapodások körében a másodfokú bíróság által tett megállapításokat valamennyi peres fél különböző okokból támadta. A Kúria arra a következtetésre jutott, helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a 2010. május 5-én megkötött megállapodás alapján történt szállítások nem esnek a Cstv.40.§ (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá, mert a felek már akkor megállapodtak a beszámításban. A beszámításra nem a felszámolási kérelem benyújtását megelőző 90 napos időtartamban került sor, ezért az a hitelező előnyben részesítése törvényi tényállását sem valósította meg. A megállapodáshoz kapcsolható számlák vonatkozásában sem volt okszerűtlen, a logika szabályaival és a becsatolt iratokkal ellentétes a másodfokú bíróságnak az a mérlegelés után tett megállapítása, amely szerint 6.550 tonna került e megállapodás alapján szállításra, míg 188 tonna és 262 tonna tekintetében már a 90 napos időtartamban kötötték meg a megállapodásokat, ezért azok a megtámadható szerződések körébe tartoznak.
A II.r. alperes állította, hogy a számlákon szereplő termény egy részét nem eladóként, hanem egy harmadik személy bizományosaként értékesítette az I.r. alperes. A másodfokú bíróság részletesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és ennek alapján jutott arra a következtetésre, nem bizonyított, hogy az I.r. alperes bizományosként eljárva értékesítette volna az árut. A Kúria álláspontja szerint helytállóan mérlegelte a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, mérlegelése nem ütközik a Pp. 206.§ (1) bekezdésébe.
Az engedményezési szerződések kapcsán az I.r. alperes állította a Cstv.40.§ (2) bekezdésének a megsértését is. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a 2010. augusztusában kötött szerződések teljesítési engedmények voltak. A felek nem az adós tartozásának a rendes módon történő teljesítését várták, nem azok teljesülése esetére hatalmazták fel a hitelezőt az engedményezett követelésből való kielégítésre (biztosítéki engedmény), hanem a már korábban fennállt I.r. alperesi tartozás egy részének a kielégítése érdekében állapodtak meg az engedményezésről (teljesítési engedmény).
Budapest, 2013. december 11.
A Kúria Sajtótitkársága