A felek között vállalkozási szerződés jött létre, melyben megállapodtak arról, hogy a megrendelő a vállalkozói díjból „jóteljesítési biztosítékként” 5 %-ot visszatart a jótállási, szavatossági határidő leteltéig.
A megrendelő társaságból a szavatossági határidő letelte előtt kivált társaság az átalakulási szerződés szerint vitte magával a jóteljesítési biztosíték összegét és terhelte őt az azzal való elszámolás kötelezettsége.
A szavatossági határidő letelte előtt mind a megrendelő, mind a belőle kivált társaság csődeljárás alá került.
A vállalkozót (felperest) a megrendelő (I.r. alperes) csődeljárásában hitelezőként nyilvántartásba vettek, a kivált társaság (II.r. alperes) csődeljárásában azonban nem vált hitelezővé. Az I.r. alperes csődeljárásában született egyezség alapján az 5.135.500 Ft összegű követelésére 951.355 Ft-ot fizetett meg az I.r. alperes.
A felperes keresetében kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni a jóteljesítési biztosíték teljes összegének megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket egyetemlegesen az összeg megfizetésére azzal, hogy az I.r. alperes a 951.355 Ft-on felüli összeg megfizetésére nem köteles. Álláspontja az volt, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően hatályban volt Cstv. nem tartalmazott olyan kikötést, amely szerint a felperes utóbb ne érvényesíthetné azt a követelését, amellyel az adós csődeljárásában nem vált hitelezővé.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyetértve az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta részben eltérő indokolással:
Álláspontja szerint a felperes nem hitelezői igénnyel rendelkezett a II.r. alperessel szemben, hanem a II.r. alperesnél levő, a felperest megillető összeget – a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X.30.285/2009/6. számú ítéletében foglaltaknak megfelelően – mint „jóteljesítési garanciát” (jóteljesítési biztosítékot) óvadéknak kell tekinteni.
Kiemelte, hogy a Cstv. rendelkezései az óvadékot nyújtónak az óvadékként letett összeggel való elszámolási jogát nem változtatják hitelezői igénnyé az adós, mint az óvadékot magánál tartó jogosult csődeljárásában.
A Cstv. 11.§ (2) bekezdés d) és e) pontja, valamint a 12.§ (3) bekezdése rendelkezik az adós mint óvadékot nyújtó kötelezett vagyonán alapított óvadékról.
A perbeli helyzetben azonban nem az óvadékot nyújtó kötelezett, hanem az óvadék jogosultja került csődeljárás hatálya alá. Amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak, az óvadékot át kell adni az óvadékot nyújtó felperes részére.
A Kúria Sajtótitkársága