A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet ellen folyó felszámolási eljárásban az állami felszámoló megszüntette – többek között – 114 munkavállaló munkaviszonyát, akik valamennyien tagjai a Magyar Közforgalmi Pilóták Egyesületének.
Az állami felszámoló a munkavállalókat a felmondásban arról tájékoztatta, hogy amennyiben intézkedését sérelmesnek tartják, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül keresettel élhetnek az Mt. 199. és 202. §-ainak rendelkezései alapján. Tekintettel arra, hogy a munkáltató ellen felszámolási eljárás van folyamatban, és pénzkövetelésre irányuló munkavállalói igény is csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető, így a munkavállalói igény elbírálására a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel.
A felmondás a felmondási időre járó, illetőleg a végkielégítés esetén irányadó átlagkereset elszámolásának módját és a munkavállalót megillető konkrét járandóság összegét nem tartalmazta, az arányos távolléti díjjal történő szabadság-megváltásra vonatkozó konkrét számszerűsített kimutatást sem tartalmazott.
A hitelezők a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnál a felszámolónak a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát sérelmezték.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő 8 napon belül
- a kifogást előterjesztő munkavállalók munkaviszonya-megszűnésének időpontját az adós és a kifogást előterjesztő munkavállalók között létrejött egyéni munkaszerződésekben megjelölt felmondási idő figyelembe vételével állapítsa meg;
- az egyéni munkaszerződésekben meghatározott végkielégítés időtartamát határozza meg;
- a kifogást előterjesztő munkavállalók egyéni munkaszerződéseiben megjelölt bér- és bérjellegű juttatások alapul vételével a korábban megküldött rendes felmondásokat megelőző 4 naptári negyedév átlagkeresete szerint határozza meg a felmondási időre járó átlagkeresetet és a végkielégítés összegét, továbbá a megadott határidőn belül ezt az elszámolást közölje.
Rendelkezett továbbá arról, hogy a felszámoló a kifogást előterjesztő hitelezők felmondási időre járó átlagkeresetét, továbbá a végkielégítést a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) pontjában köteles nyilvántartani és vagyoni fedezet esetén haladéktalanul kielégíteni.
Végül kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő 8 napon belül az adós és a kifogást előterjesztő hitelezők között létrejött egyéni munkaszerződések figyelembe vételével járó szabadság-elszámolást készítse el, a szabadság pénzbeni megváltása esetén járó összeget hitelezői igényként vegye nyilvántartásba a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) pontja szerint.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a Cstv. 51.§-ában szabályozott kifogás intézménye a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása esetére igénybe vehető speciális jogorvoslati eszköz. A felszámolás kezdő időpontjától kezdődően a munkáltatói jogokat a felszámoló jogszerűen gyakorolja. A felszámoló munkáltatói jogkörében tett, a munkavállalók munkaviszonyát érintő, a munkaszerződések rendes felmondással történő megszüntetésére vonatkozó intézkedései ugyanakkor más, a felszámolás folyamatában tett felszámolói intézkedésekhez hasonlóan kifogás útján támadhatók. Az sem vonható kétségbe, hogy a jogvita elbírálásánál – ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen kifejtette – az Mt. rendelkezései a Cstv. rendelkezéseivel párhuzamosan alkalmazandók.
Az adós képviseletében eljáró felszámoló által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Alaptalannak találta a felszámolónak azt az állítását, hogy a jogerős végzés azért jogszabálysértő, mert abban a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elvonta a munkaügyi bíróság hatáskörét.
A Kúria rámutatott arra, hogy a Cstv. 38.§ (3) bekezdése a felszámolási eljárást lefolytató bíróság kizárólagos hatáskörét állapítja meg, a felszámolás kezdő időpontja után az adóssal szemben érvényesíthető valamennyi pénzkövetelés tekintetében. Ahogy azt az eljárt bíróságok a jogerős határozatukban helytállóan kifejtették, a Cstv. 38.§ (3) bekezdése nem különböztet jogcím szerint: az eljáró bíróság kizárólag attól függ, hogy a pénzkövetelés érvényesítésére a felszámolás kezdő időpontja előtt vagy után került sor.
Amennyiben a felszámolás az adós gazdálkodó szervezettel szemben megindult, a felszámolás tartama alatt keletkezett és az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonából történő pénzbeli kielégítést magában foglaló, munkaviszonyból eredő jogviták elbírálására, a Cstv. 38.§ (3) bekezdése alapján, a felszámolást lefolytató bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. E jogkérdésben a bírói gyakorlat régóta kialakult és egységes [BH1995. 50., Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.30769/1999; Fővárosi Ítélőtábla Fpkf.15.43.616/2005/3.].
Budapest, 2013.április 15.
A Kúria Sajtótitkársága