Az adós felszámolója a felszámolás kezdő időpontját követő 1 év eltelte után benyújtotta az első közbenső mérleget, melyet a bíróság jóváhagyott, fellebbezés folytán azonban ez a végzés a közbenső mérleg fordulónapját (2004. szeptember 30.) követő 3 év múlva emelkedett jogerőre.
A felszámoló az első közbenső mérleg fordulónapját követően működő egységként értékesítette az adós vagyonát 250 millió forintért.
Az első közbenső mérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően a bíróság többször felszólította a felszámolót újabb közbenső mérleg vagy zárómérleg elkészítésére, a felhívások átvételét követően a felszámoló mindig újabb határidőket kért. Az első közbenső mérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő másfél év múlva, 2008. december 31-i fordulónapra a felszámoló elkészítette a második közbenső mérleget, melyet a bíróság elutasított, fellebbezést követően a másodfokú bíróság a végzést helybenhagyta.
A második közbenső mérlegből megállapíthatóan, a felszámoló az adós készpénzvagyonának túlnyomó többségét, több mint 83 millió forintot ügyvédi letétben helyezett el.
Az elsőfokú bíróság ismételt felhívására a felszámoló határidőt kért a zárómérleg és mellékletei benyújtására, majd újabb felszólítások után közölte, hogy azokat nem tudja elkészíteni, mert az iratokat a nyomozó hatóság büntetőeljárás miatt lefoglalta.
A második közbenső mérleget elutasító végzés jogerőre emelkedését követő másfél év elteltével (2011-ben) a bíróság a felszámolót tisztségéből felmentette és új felszámolót jelölt ki. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló nem az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt el, mulasztásával ismétlődően megsértette a jogszabályokat amikor évente nem nyújtotta be a közbenső mérlegeket, valamint amikor felhívásra nem terjesztette elő az adós záróanyagát.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta kiemelve, hogy a felszámolónak fokozottan kell ügyelnie az adós vagyonának megőrzésére, e körben a vagyonkezelést átlátható, ellenőrizhető módon kell végeznie, s az adós készpénzvagyonának ügyvédi letéti számlán való elhelyezése az előbbi követelményeket súlyosan sértő felszámolói magatartás volt.
A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Álláspontja szerint a Cstv. 50.§ (6) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a bíróság közbensõ mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzése elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, azt is jelenti, hogy amíg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakkal ellentétes rendelkezést nem hoz, a felszámolónak azokból az adatokból kell kiindulnia az elszámolási kötelezettség teljesítése körében, amelyeket az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben feltüntetett.
Különösen azért tartja a Kúria az elszámolás elmaradását súlyos jogszabálysértésnek, mert a felszámoló az első közbenső mérleg fordulónapját követően jutott hozzá az adós vagyontárgyainak értékesítéséből származó bevételhez – mely előadása szerint bruttó 250 millió forint -, és ezt követően merült fel az a megindokolatlan és értelmezhetetlen magas felszámolási költség, amely miatt az eljárás adatai alapján a felszámolási költségek kielégítésére sem kerülhet sor teljes mértékben. Ha a felszámoló az első és második közbenső mérleg közötti 5 éves időszakban a közbenső mérlegben elszámolt volna a felszámolás során felmerült költségekkel, akkor a hitelezők nyomon tudták volna követni, hogy mi történt az adós vagyonával. Ennek hiányában a felszámoló jogszabálysértő magatartása egyértelműen megállapítható.
A Kúria rámutatott arra is, hogy az ügyvédi letéti számlán levő összeg nem kamatozik, míg az adós számláján levő pénzösszeg folyamatosan kamatot eredményezhetett volna a hitelezők számára, és ezzel a hitelezői igények kielégítési mértéke növekedhetett volna. Erre is tekintettel a bíróság a jogerős végzésében jogszabálysértés nélkül jutott arra a megállapítása, hogy a felszámoló a Cstv. 54. §-ában szabályozott, az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság tanúsításának kötelezettségét súlyosan megsértette. E magatartása a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése értelmében alapul szolgált a felszámolói tisztségből történő felmentésére.
Budapest, 2012. június 26.
A Kúria Sajtótitkársága