Kfv.V.35.132/2012/6.
A lakáspolitika a nemzetgazdaság kiemelkedően fontos részterülete, amely társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célokat egyaránt szolgál. A megfelelő lakáskörülmények nemcsak a társadalom tagjainak életminőségét határozzák meg, de a lakásépítések, felújítások, új munkahelyek létrejöttét is elősegítik. A 2005. évi lakáspolitika stratégiai célja, hogy hazánkban európai színvonalú, megfizethető lakáskínálat legyen, a lakhatás javításával az életminőség javuljon, igazságos, arányos és fenntartható lakástámogatási rendszer működjön. E célok eléréséhez szükséges a fiatalok és a szociálisan rászorulók, a gyermekes, illetve gyermeket vállaló családok lakáshoz jutásának elősegítése valamint az ezzel kapcsolatos költségeik mérséklése, a bérlakás-állomány arányának növelése, a meglévő épületek felújítása, korszerűsítése, a lakásmobilitás növelése, a hitelgarancia rendszer bevezetése, a legrosszabb lakhatási helyzetben élők támogatása, a lakáshiteladósok felhalmozódott hátralékainak csökkentése. Az állam készfizető kezességet vállal a fiatal párok lakásvásárlásához, illetve lakásépítéséhez annak érdekében, hogy segítse a megtakarítással még nem, de megfelelő jövedelemmel rendelkező fiatalok lakáshoz jutását. /a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény indokolása/. A kezesség feltételeit és részletszabályait e Költségvetési tv. 44.§-a és a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezességvállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005.(I.12.) Korm.rendelet /a továbbiakban: Korm.r./ tartalmazza.
Az állam kezességvállalása lakáscélú ingatlan vásárlásakor, hitelintézettől történő kölcsön igénylése esetén a törvény erejénél fogva és alapján biztosított. A kezességvállalás folyamatában az állam a kezesség érvényesítésekor lép fel, az adóhatóság által vizsgálja a jogszabályokban előírt feltételek teljesítettségét, hogy a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál jogszerű volt-e [az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 117.§, Korm.r. 7.§ /4/ bekezdés].
A Korm.r.-ben az 1.§-5.§-ok tartalmazzák az „állami kezesség feltételei”-t, meghatározva, hogy az állami kezességvállalással biztosított hitel lakáscélú ingatlan vásárlásához nyújtható. A Költségvetési tv. és a Korm.r. is a hitelcél szerinti ingatlant - amely lehet új vagy használt - lakásként határozza meg.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./ 2.§ /1/ bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás településenként tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának e törvény szerint meghatározott adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását közhitelesen tanúsítja /Inytv. 5.§ /1/ bekezdés/. Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlan adatai közül tartalmazza /többek között/: a művelési ágát és a művelés alól kivett terület elnevezését /Inytv. 14.§ b.) pont/. A hitelfelvevők által megvásárolt 141 hrsz-ú ingatlan: „kivett lakóház”, a 144 hrsz-ú: „kivett gazdasági épület és udvar”, a 145 hrsz-ú pedig „kivett beépítetlen terület”.
A peres felek által elismerten a hitelfelvevők lakás vásárlásához nyújtották be hiteligényüket. Az adóhatóságnak vizsgálnia kellett, hogy az a kölcsön, amelyhez az állam kezességet vállalt, lakás megvásárlásához került-e kihelyezésre. E körben az Art. 117.§ /4/ bekezdése szerint az Art. ellenőrzésre vonatkozó szabályai /97.§/ alapján volt köteles eljárni, így megállapításait bizonyítania kellett, a kérelmet elbíráló határozatában pedig meg kellett jelölnie az alkalmazott jogszabályokat is [a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 72.§ /1/ bekezdés ef.) pont]. A Kúria megállapította, hogy az adóhatóság eljárási jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
Jogszabály meghatározhatja (például külön értelmező rendelkezésekben, vagy magában a jogi szövegben is) azt a fogalomkört, amelyet alkalmazásakor a jogalkalmazó használni köteles. Amennyiben a jogszabály saját, speciális fogalom meghatározást nem tartalmaz, és azt sem írja elő, hogy konkrétan melyik másik jogszabály definícióit kellene alkalmazni, meg kell vizsgálni, hogy az adott jogterületen belül, illetve azon kívül melyik jogszabály milyen fogalom meghatározást tartalmaz. Magyarország Alaptörvénye R) cikk /2/ bekezdése szerint ugyanis az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
A Kormány az Étv. 62.§-a /1/ bekezdésének g.) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az OTÉK-ban meghatározta az országos településrendezési és építési követelményeket, és elrendelte azok kötelező alkalmazását. A Korm.r. nem ad speciális lakásdefiníciót, az OTÉK 105.§ /1/-/3/ bekezdései meghatározzák a lakás fogalmát: olyan huzamos tartózkodás céljára szolgáló önálló rendeltetési egység, melynek lakóhelyiségeit (lakószoba, étkező stb.), főzőhelyiségeit (konyha, főzőfülke), egészségügyi helyiségeit (fürdőszoba, mosdó, zuhanyozó, WC), közlekedő helyiségeit (előszoba, előtér, belépő, szélfogó, közlekedő, folyosó) és tároló helyiségeit (kamra, gardrób, lomkamra, háztartási helyiség stb.) úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé a pihenést (az alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását, a főzést, mosogatást és az étkezést, a tisztálkodást, a mosást, az illemhely-használatot, az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását tervezési program szerint (pl. élelmiszer-tárolás, hűtőszekrény elhelyezési lehetősége, mosás céljára szolgáló berendezés, ruhanemű, lakáskarbantartás eszközeinek, egyéb szerszámoknak és sporteszközöknek az elhelyezése). A lakásnak fűthetőnek kell lennie, lehetőleg minden helyiségben a rendeltetésének megfelelő szellőzést, természetes megvilágítást biztosítani kell.
A peres felek által nem vitatottan az adósok által vásárolt 141 hrsz-ú lakóház megfelel a Korm.r.-ben meghatározott lakáscélú ingatlannak. A 144 hrsz-ú: „kivett gazdasági épület és udvar”, illetve a 145 hrsz-ú „kivett beépítetlen terület” ingatlanok az OTÉK idézett lakásdefiníciójának nem felelnek meg, minősítésüket nem befolyásolja, hogy a településen belül egymást érintve, telek-szomszédságban helyezkednek el, helytállóan állapította meg az alperes, hogy nem a Korm.r. szerinti lakáscélú ingatlanok, ezért megvásárlásukhoz állami kezességvállalással biztosított hitelt a felperes a Korm.r. 1.§ /1/ bekezdését megsértve nyújtott. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja téves.
Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy valamely ingatlan a Korm.r. 1.§ /1/ bekezdése szerinti lakáscélú ingatlan-e avagy sem, nem tartozik hozzá, hogy felperes a garantált hitelrész összege meghatározásának alapjául szolgáló hitelbiztosítéki értéket az értékbecslés alapján milyen szempontok szerint határozza meg. Az ingatlan ingatan-nyilvántartásban feltüntetett adata, hogy pl.: az lakóház, gazdasági épület és udvar, vagy beépítetlen terület, nem attól függ, hogy azokat a felperes pénzben kifejezve mekkora értéken értékeli. Alaptalanul hivatkozott tehát felperes a három ingatlan általa meghatározott értékére abban a kérdéskörben, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai, illetve az irányadó jogszabályok alapján az ingatlanok lakóingatlanok-e.
Az alperes az ingatlan-nyilvántartás közhiteles adatait az Art. 5.§ /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 50.§ /6/ bekezdése szerint a Korm.r. 1.§ /1/ bekezdésével ütköztetve helytállóan állapította meg – figyelemmel az OTÉK 105.§ /1/-/3/ bekezdéseiben foglaltakra -, hogy lakásnak a kölcsönszerződés megkötésekor nem minősíthető a 144 hrsz-ú és a 145 hrsz-ú ingatlan. Az alperes helyes jogértelmezéssel állapította meg továbbá azt is, hogy a felperes olyan ingatlanok megvásárlásához nyújtott kölcsönt, amelyek nem a Korm.r. 1.§-ában meghatározott lakások, azok közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatairól tudomása volt, a vonatkozó jogszabályokat pedig ismernie és alkalmaznia kellett volna, így eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a Költségvetési tv-ben, a Korm.r.-ben foglaltaknak. Az adóhatóság az Art. 117.§ /3/ bekezdése, a Korm.r. 7.§ /4/ bekezdése alapján a felperes állami garancia beváltása iránti, alaptalan kérelmét jogszerűen utasította el. Az elsőfokú bíróság ellenétes döntése téves.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet teljes körűen elutasította.
Budapest, 2013. május 3.
A Kúria Sajtótitkársága