A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes határozott időre szóló főigazgatói (vezetői) megbízását a munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. október 10-én visszavonta. A felperes kérelmére a hatodik munkanapon kézbesített indokolást már nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá.
Az alperes a felperest 2010. október 12-én főmuzeológus munkakörbe helyezte át, ezen időponttól a felperes táppénzes betegállományba került. 2010. november 12-én kelt levelében a felperes a Kollektív Szerződés alapján 2011. január 1-től hat hónapi időtartamra fizetett szabadság engedélyezését kérte, amely kérelmére a munkáltató nem válaszolt, a felek között erre vonatkozóan megállapodás nem jött létre.
A felperes 2011. január 21-én levélben arról értesítette az alperest, hogy 2011. január 24-től keresőképessé válik, egyben közölte, hogy ezen időponttól megkezdi a fizetett tanulmányi szabadsága letöltését, amelyet elutasító válasz hiányában megadottnak tekint. Ezt követően munkahelyén nem jelent meg.
Az alperes 2011. január 26-án kelt levelében felszólította a felperest, hogy álljon munkába, mivel a kért tanulmányi szabadságot nem engedélyezte számára. A felszólítást a felperes a külföldi tartózkodása miatt már nem vette át.
Az alperes 2011. február 11-én fegyelmi eljárást indított, majd a 2011. március 1-jén kelt határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását, továbbá a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást követően meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A fegyelmi felelősséggel összefüggésben kifejtette, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel a kiszabott büntetés arányban állt, mert munkáltatói válasz hiánya nem jelentette a kért fizetett szabadság engedélyezését.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest összegszerűen a kereset szerint marasztalta. Ítéletének indokolásában kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes vezetői megbízása visszavonására jogellenesen került sor, amelyre tekintettel az ezt követő kinevezés-módosítása is jogellenes volt. Erre tekintettel a felperestől nem volt elvárható a rendelkezésre állási kötelezettség teljesítése sem, vagyis vétkes kötelezettségszegése igazolatlan hiányzása alapján sem volt megállapítható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes távollétét a fizetett szabadság iránti kérelmére kért válasz hiánya is kimentette.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a felperesnek a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és ennek jogkövetkezménye, valamint elmaradt illetmény iránti keresetét elutasította helybenhagyta, ezt meghaladóan nem érintette.
A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésben döntött:
A vezetői megbízás visszavonása jogszerűsége tárgyában fennállt függő jogi helyzet nem ad alapot a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség teljesítésének megszegésére.
A felperes folyamatos keresőképtelen állapotára tekintettel a fizetett szabadság iránti kérelem elbírálásának hiánya rendeltetésellenesnek, az együttműködési kötelezettség megszegésének nem minősülhet, és abból nem vonható le az a következtetés, hogy a költségvetési szerv munkáltató a felperes részére a szabadságot biztosította.
Budapest, 2014. november 21.
A Kúria Sajtótitkársága