A Kúria M.II. tanácsa által 2014. szeptember 24-én megtartott tárgyaláson elbírált Mfv.II.10.185/2014. számú ügyről.
A felperesek napi 12 órás munkaidő beosztással álltak az alperes alkalmazásában. Keresetükben a kiadni elmulasztott munkaközi szünet időtartamára túlmunkapótlék és ugyanezen időre állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest rendkívüli munkavégzésért járó pótlék és állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem osztotta be a felperesek munkaidejét, nem határozta meg a munkaközi szünet időpontját, annak igénybevételére a munkavállalóknak nem is volt lehetőségük, ezért a keresetet megalapozottnak találta.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a rendkívüli munkavégzés továbbá az állásidő törvényi feltételei nem álltak fenn, a felperesek a 12 órás munkaidőt ledolgozták és az ezen időre járó munkabérüket megkapták.
A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán indult eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésekben döntött:
Az a körülmény, hogy a munkáltató a beosztás szerinti 12 órás munkaidőn belül a munkavállalókat megillető 1 órás időtartamú munkaközi szünetet nem biztosítja, jogszabálysértő foglalkoztatásra alapot adhat, de a rendkívüli munkavégzés teljesítését a törvényi feltételek hiányában (Mt. 126.§ (1) bekezdés) még nem bizonyítja.
Mivel a felperesek a beosztásuk szerinti munkaidőt ledolgozták, az erre az időre járó munkabérüket megkapták, nem állapítható meg olyan kiesett idő, amikor a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudtak munkát végezni. [Mt.151.§ (4) bekezdés]
Budapest, 2014. szeptember 30.
A Kúria Sajtótitkársága