A Kúria a bánatpénz mérséklése tekintetében a konkrét ügyben az alábbi elvi megállapításokat tette:
Nyilvánvalóan eltúlzott mértékű a bánatpénz, ha annak összege jelentősen meghaladja a másik fél szerződés teljesítéséhez fűződő vagyoni érdekeinek pénzben kifejezett értékét, ideértve a nem teljesítés esetén bekövetkező kárt is. Miután a bánatpénz melletti elállás joga olyan facultas alternatíva, ami jogviszony megszüntető hatalmasság, a jogviszony visszaható hatályú felszámolását eredményezi, azaz a bánatpénz fizetése mellett gyakorolható elállási jog a szerződést úgy szünteti meg, hogy a kötelezően nyújtandó szolgáltatást elválasztja, helyette a nem teljesítés miatti átalány kártérítés fizetésének kötelezettségét ülteti a jogviszonyba, így nem csupán a szerződésben kikötött szolgáltatás ellenértéke, hanem a ténylegesen a szerződés teljesítése érdekében végzett szolgáltatások mennyisége is befolyásolja annak megítélését, hogy a bánatpénz túlzott mértékű-e. A bánatpénz összegének meghatározása közelebb áll egy kockázatmaximálást megvalósító kárátalányhoz, mint egy feltételesen szóba jöhető eladói szolgáltatás ellenértékéhez (BH 2005/173.).
A bánatpénz kárátalány jellegére tekintettel a túlzott mértékű bánatpénz mérséklésénél analóg módon, megfeleően alkalmazhatók a kötbér mérséklésére irányadó szabályok. A bírói gyakorlatból levonható elvek szerint így a bánatpénz mérséklésénél is helye lehet annak, hogy a bíróság összemérje a szolgáltatás értékét a bánatpénz nagyságával, és szempont lehet a mérséklésnél az is, ha a szerződés megszűnése folytán számottevő kár nem keletkezett
(EBH 2001/522. és BH 2005/281.).
Budapest, 2014. július 4.
A Kúria Sajtótitkársága