A felek között alvállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperes homlokzatépítési munka elvégzésére vállalt kötelezettséget. A szerződésben foglaltak szerint az alperes az alvállalkozói díjból 5 % jótállási és szavatossági biztosítékot tarthatott vissza (garanciális visszatartás) a műszaki átadás-átvételi eljárás lezárásától számított 3 év és 45 nap időtartamra. Arra az esetre, ha ebben az időszakban a felperessel szemben csőd, felszámolás, végelszámolás vagy egyéb más megszűnési ok miatt bírósági eljárást kezdeményeznek, a felek akként rendelkeztek, hogy a biztosíték véglegesen az alperest illeti meg jótállási és szavatossági megváltás címén.
A felperes ellen mintegy egy évvel később felszámolást kezdeményeztek, és további 3/4 év elteltével a bíróság jogerősen el is rendelte a felszámolását.
A felperes a perben a garanciális visszatartás összegének megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Érvelése szerint a garanciális visszatartás összege a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (5) bekezdése értelmében óvadéknak minősül, amellyel a felszámolási eljárás keretében 3 hónapon belül el kell számolni. Mivel az alvállalkozási szerződést megfelelően teljesítette, és az alperes szavatossági igényt sem érvényesített vele szemben a felszámolási eljárásban, a visszatartott összeget az alperesnek maradéktalanul meg kell fizetnie a részére. Álláspontja szerint a szerződésnek az a rendelkezése, amelynek alapján a garanciális visszatartás jótállási és szavatossági megváltás címén véglegesen az alperest illeti meg, a Cstv. 38. § (5) bekezdésébe, illetve a jóerkölcsbe ütközik, és így érvénytelen.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria úgy foglalt állást, hogy nem volt törvényes akadálya annak, hogy a felek megállapodjanak a hibás teljesítésből eredő kötelezettségek egyösszegű díjfizetéssel akként történő megváltásában, hogy az alvállalkozói díjból a garanciális javításokra visszatartott összeg e jogcímen végelegesen az alperesnél maradjon. A megállapodásból az alperes számára sem származott egyoldalú előny, egyidejűleg ugyanis megszűntek a felperes hibás teljesítésből eredő kötelezettségei is. A felek megállapodása tehát nem ütközik a Ptk. rendelkezéseibe. A Cstv. szabályainak alkalmazása pedig az alvállalkozási szerződés megkötésekor nem merülhetett fel, a szerződést ugyanis nem a felperessel szemben megindult felszámolási eljárás során, hanem mintegy két évvel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötötték. A szerződés felperes által vitatott kikötése tehát nem ütközhet a Cstv. 38. § (5) bekezdésébe, illetve a Cstv. egyéb rendelkezéseibe sem. Nem állapítható meg az sem, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközne. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. július 4.
A Kúria Sajtótitkársága