A bíróság a peres felek 1990-ben kötött házasságát felbontotta, miután életközösségük 2008. májusában megszűnt. Az együttélés alatt a a felek közösen állattartásra és növénytermesztésre kiterjedő családi gazdálkodást folytattak, amelyhez szükséges földekkel, állatállománnyal és gépekkel rendelkeztek. Családi gazdálkodónak az alperes volt kijelölve, aki ezt egyéni vállalkozóként látta el, édesanyja és a felperes segítő családtagokként voltak bejelentve. Az életközösség megszakadását követően a felperes elköltözött és két mezőgazdasági gépet magával vitt, az alperes gazdálkodott tovább, amihez a kiesettek helye34tt gépek bérlésére is szükség volt.
A perben vitás volt, hogy a mezőgazdasági földek és a gépek közül mi tartozott a házastársi közös vagyonhoz és mi a felek különvagyonához, továbbá, hogy az állatállomány mely része minősül az alperes különvagyonának, aki a házasságkötés előtt is gazdálkodó volt. A felek kölcsönösen érvényesítettek egymással szemben a földek hasznainak elszámolására, használati díjra és kártérítésre vonatkozó igényeket, az alperes a felperes által elvitt gépek pótlásaként beállított gépek bérleti díjának megtérítésére vonatkozó kárigényt is előterjesztett. Ugyancsak vita tárgyát képezte, hogy megilleti-e kártérítés az alperest a felperes által magához vett marhalevelek és az ún. udvari nyilvántartás után, amelyek elvben pótolhatóak voltak. Jogkérdésként merült fel, hogy a családi gazdálkodás, mint gazdálkodási forma házassági vagyonjogi szempontból miként minősíthető.
Az első- és a másodfokú bíróság a felek közötti jogvitát a Csjt.-nek a házassági vagyonjogi szabályai alapján oldották meg, és a terjedelmes bizonyítás anyagának mérlegelésével állapították meg, hogy a fenti vagyontárgyak közül mi tartozik a közös-, illetve a különvagyonhoz, mennyi haszonnal köteles az alperes elszámolni, milyen mértékű a kár, amelyet a felperes az alperesnek a gépekkel való egyoldalú rendelkezésével okozott. A gazdálkodási forma jelentőségét illetően az volt az álláspontjuk, hogy a tevékenységet az alperes közös vagyoni eszközökkel és közös munkával, egyéni vállalkozóként folytatta, amelynek esetében – a bírói gyakorlat szerint – a gazdálkodói vagyon a magánvagyonnal egybeesik, annak megosztása tehát a házassági vagyonjogi elvek szerint történik.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria az alperest terhelő marasztalás összegszerűségén kismértékben változtatva, a jogerős ítéletet túlnyomó részben helybenhagyta. A jogkérdést illetően kifejtette, hogy a családi gazdálkodás mint gazdálkodási forma keretében használt termőföldek, jószágok és egyéb vagyontárgyak tulajdoni viszonyait nem érinti, azok a családjogi jogszabályok alapján képezik a családi gazdálkodó házastárs, valamint a másik házastárs közös- illetve különvagyonát. Rámutatott arra is, hogy házastársi közös vagyonba tartozik az a kárpótlási jegy (és az azon vett föld), amelyet a házastárs nem leszármazói jogon szerzett meg, hanem az életközösség ideje alatt az értékpapír-forgalomban vásárolt.
Budapest, 2014. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága