A 2008. augusztus 11-én megkötött kölcsönszerződés alapján az alperes svájci frank alapú kölcsönt nyújtott az I. rendű felperesnek, a kölcsön visszafizetésével kapcsolatban a II. rendű felperes egyetemleges adóstársi kötelezettséget és zálogkötelezettséget vállalt. Az alperes a deviza alapú kölcsön folyósításakor - a szerződésnek megfelelően - deviza vételi árfolyamot alkalmazott, ugyanakkor a törlesztőrészleteket deviza eladási árfolyamon számolta el. A felperesek a szerződéskötés napján közjegyzői okiratba foglalt „egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozatot” tettek, amelyben tudomásul vették a „közvetlen végrehajtás” kezdeményezésének lehetőségét. Az alperes a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat záradékolásával 18.980.960 forint tőkének és kamatainak a megfizetésére végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.
A felperesek keresetükben az ellenük indult végrehajtások megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213.§ (1) bekezdés b) és c) pontjaiba ütközik, semmis, és állították: a kölcsönszerződés nem tartalmazta az átváltással kapcsolatos költség %-ban kifejezett értékét, ezért semmis.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint az árfolyamrés nem költség, azt a teljes hiteldíj-mutató számításánál nem kellett figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek ellen indult végrehajtásokat megszüntette, és ítéletének indokolásában megállapította, hogy az árfolyamrés költségnek minősül, s mivel a vételi és eladási árfolyamok közti különbözet költségként nincsen feltüntetve a szerződésben, a szerződés semmis.
Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helyes ténybeli és részben helyes jogi indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és kérte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését.
A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria a következő kérdésekben foglalt állást:
I. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 41.§-ába valamint 56.§-ába foglalt eseteken kívül a végrehajtás megszüntetését (korlátozását) csak peres úton lehet elérni. Mivel a kereset alapját képező kérdések nem tartoztak a Vht. 41. és 56.§-ának körébe, nem volt akadálya a végrehajtás megszüntetése iránti kereset előterjesztésének.
II. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 242.§ (1) bekezdése értelmében tartozáselismeréssel nem keletkezik az elismeréssel érintett jogügylettől független új kötelezettség, csupán kedvezőbbé válik annak a félnek a jogi helyzete, akihez az elismerő nyilatkozatot intézték.
A tartozáselismerés joghatásai nem függetlenek a kölcsönszerződéstől, érvényesülésük függ a kölcsönszerződés érvényességétől vagy érvénytelenségétől
III. A régi Ptk. 4.§ (1) bekezdése alapelv, a polgári jogi jogviszonyokban általános követelményként, kifejezett külön jogszabályi vagy szerződéses rendelkezés hiányában is irányadó magatartási szabályként, elvárhatósági mérceként írja elő a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, valamint a kölcsönös együttműködés kötelezettségét. Visszaél a joggal, aki azt minden egyéb cél és érdek nélkül csak azért gyakorolja, hogy ezáltal mást károsítson, sőt joggal való visszaélés az is, ha a jog gyakorlásának más célja is van ugyan, de másnak olyan mértékű károsítását idézi elő, amely nincsen arányban a jog gyakorlása útján elérhető előnnyel.
Az adott esetben a végrehajtások megszüntetése iránti per kezdeményezésével a felperesek a közvetlen végrehajtás lehetőségét kívánták elhárítani, magatartásuk nem tekinthető visszaélésszerű joggyakorlásnak.
IV. A felperesek keresetükben - a kölcsönszerződés érvénytelenségére alapítottan - a végrehajtások megszüntetését kérték. A végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) indult perben – a kereset korlátai között maradva – a bíróság ítéletének rendelkező részében a végrehajtás megszüntetéséről (korlátozásáról) rendelkezhet, azonban nem nyilváníthatja ki a végrehajtás alapján képező szerződés érvénytelenségét és nincsen lehetőség az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására sem – eredményes perlés esetén mindezek az indokolás megállapításai maradnak, mint a végrehajtás megszüntetésének (korlátozásának) indokai.
V. A Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata a felülvizsgálni kért jogerős ítélet meghozatalát követően került kihirdetésre, azonban a jelen felülvizsgálati eljárásra irányadó, mivel a jogegységi határozat a Kúria eddigi gyakorlatának és jogértelmezésének összefoglalása.
Erre tekintettel a Kúria a jelen felülvizsgálati eljárásban alkalmazta az említett jogegységi határozatban előírtakat.
Mivel a különnemű árfolyam alkalmazása tisztességtelen, és a tisztességtelen rendelkezés helyébe a régi Ptk. diszpozitív rendelkezései lépnek, nem keletkezik átváltási költség, így a költség feltüntetésének elmaradása a szerződést nem teszi jogszabályba ütközővé.
VI. A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben nincsen lehetőség az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására, de arra igen, hogy a bíróság vizsgálja: a 2/2014. PJE alapján alkalmazott korrekciót követően teljes mértékben megalapozott-e a kereset. Ha a bíróság arra a megállapításra jut, hogy részben megalapozott a kereset, a végrehajtás megszüntetése helyett lehetőség van annak korlátozására.
Az adott esetben azonban nem áll rendelkezésre valamennyi adat ahhoz, hogy a Kúria a végrehajtás megszüntetése helyett annak korlátozása tárgyában megalapozott döntést hozzon, ezért a jogerős ítéletet valamint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
VII. Végül kifejtette a Kúria, hogy az adott ügyben nem indokolt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése: olyan kérdés nem intézhető az Európai Bírósághoz, amely a jogvita eldöntéséhez objektíve nem szükséges, és az előzetes döntéshozatali eljárásnak nem lehet tárgya a nemzeti jog értelmezése, hatálya, alkalmazhatósága vagy a nemzeti jog összeegyeztethetősége a közösségi joggal.
Budapest, 2014. június 27.
A Kúria Sajtótitkársága