A felperes történész, egyetemi oktató, rendszeresen publikál a XX. század magyar történelméről és a holokausztról. Az alperes egy történelmi tartalmú internetes portál alapítója és üzemeltetője. Ezen a portálon jelent meg a „Horthy Miklós és a zsidók” című írás, amelynek végén a felperes nevével azonos név került feltüntetésre, minden további információ nélkül. A felperes ezt sérelmezte az alperesnél, mert a megjelentek nem tőle származtak, nem egyeztek az ő nézeteivel, ugyanakkor azt a látszatot keltették, hogy a a szerző ő lett volna, amely miatt a felperes magyarázkodni kényszerült. Az alperes a tényleges szerzőt nem nevezte meg, a felperes személyiségi jogi igényeit nem teljesítette.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy nevének jogosulatlan felhasználásával az alperes megsértette jóhírnevét és névviseléshez fűződő személyiségi jogát. A felperes jogkövetkezményként kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, általa megfogalmazott nyilatkozat közzétételének elrendelését elégtétel adásaként, valamint az alperes 200.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Kérte továbbá azt is, hogy a vele azonos nevű szerző írásának közzététele esetén az alperes megkülönböztető jelzést alkalmazzon.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, a jogalap teljes hiányára hivatkozással. Álláspontja szerint maga az alperes nem használta a felperes nevét, azzal egyéb módon sem élt vissza, jóhírnevét sem sérthette, mert a felperes személyéről semmilyen állítást nem tett közzé, a felperes személyét illetően hamis látszatot sem keltett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást a felperes személyes érintettsége, azaz a kereshetőségi joga hiányzott. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az alperes javára megítélt perköltség nagyságát mérsékelte, egyebekben az elutasító rendelkezést helybenhagyta, de az elsőfokú bíróságétól eltérő indokolással. A jogerős ítélet álláspontja szerint a megjelölt alperes személyében a felperes nem megfelelő alperest perelt, mert a névviselési jogot nem a kiadó szervezet, hanem a tényleges szerző sértheti meg, őt pedig a felperes nem jelölte meg, nem is vonta perbe.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását igényelte. A kérelmében előadta: a Ptk. 77. §.-át nem lehet leszűkítően értelmezni, a kiadó szervezet is megvalósíthat azzal kapcsolatban visszaélést, amikor úgy tünteti fel a helyzetet, mintha a cikk szerzője maga a felperes lenne, márpedig ez nem felel meg a valóságnak, és a felperes számára hátrányos megítélést váltott ki. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helytálló indokaira hivatkozással.
A Kúria a kérelmet alaposnak találta, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította: az alperes azzal, hogy a felperesével egyező név feltüntetésével az általa üzemeltetett honlapon történelmi tárgyú publikációt tett közzé, megsértette a felperes névviseléshez való jogát. A Kúria az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Az elégtétel adása körében kötelezte az alperest, hogy az általa üzemeltetett honlapon tegye közzé a Kúria ítéletének jogsértést megállapító rendelkezését, valamint kötelezte az alperest 200.000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére és a teljes perköltség megfizetésére is. Megállapította: a felperes jóhírneve nem sérült, mert a személyét illetően valótlan és sértő tényállítást nem tett az alperes, de a személyiségi jogsértés megállapítása körében nem érvényesül a jogcímhez kötöttség, a névviseléshez való jog sérelme pedig megvalósult. A (régi) Ptk. 77. §.(1) és (4) bekezdése együttes alkalmazásával megállapítható ugyanis, hogy a jogszabály itt sem tartalmazza a lehetséges jogsértések taxatív felsorolását. Ehhez képest az is visszaélésnek tekinthető, ha a cikket a nyilvánossághoz közvetítő kiadó a felperes nevével azonos nevet tüntet fel a cikk szerzőjeként, minden megkülönböztető adat, jelzés nélkül, anélkül tehát, hogy a felperes szerzőségét kizárttá tette volna. Jogi értelemben ez is a felperes saját neve használatának minősül, mégpedig a felperes hozzájárulása nélkül – ez személyiségi jogot sértő visszaélésnek minősül. A felperes történészként, kutatóként ugyanis jogosult arra, hogy megkövetelhesse: az ő tevékenységével, kutatási területével kapcsolatos publikáció esetén annak tényleges szerzője tőle valamilyen módon megkülönböztethető legyen, a befogadó közönség csak olyan nézeteket, érveket tulajdoníthasson a felperesnek, amelyek valóban tőle származnak, illetve olyan fórumon nyilvánult meg, amelyet maga választott.
A Kúria ilyen körülmények között a névviseléshez való jog megsértését megállapította és elrendelte az igényelt további ún. objektív jogkövetkezmények (további jogsértéstől való eltiltás, elégtétel adása) alkalmazását. A további jogsértéstől eltiltás a jelen esetben azt jelenti, hogy amennyiben a jövőben az alperes a felperessel azonos nevű személytől kíván a XX. századi történelmet érintő anyagot közölni, a név mellett olyan adatot (lakóhely, munkahely stb.), amely egyértelművé teszi, hogy a szerző személye nem azonos a felperessel. A Kúria külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként (Pp. 163. §.(3) bek.) elfogadta a felperes által előadott, a jogsértéssel okozati összefüggésben felmerült hátrányokat (magyarázkodásra kényszerült), ezért megítélte javára az igényelt, közel minimális összegű nem vagyoni kártérítést.
(Ptk. 84. §.(1) bek. a)-e) pont).
Budapest, 2014. június 30.
A Kúria Sajtótitkársága