Mfv.I.10.491/2013
A felperes, valamint a B. Konszernhez tartozó B. H. Kft. 1999. április 6-án kötött munkaszerződést, amely szerint a munkavállaló 1999. július 1-jei hatállyal „vagy korábban” a társaság alkalmazásába lép kereskedelmi vezetőként. Rögzítésre került, hogy mintegy 6 hónapi németországi és magyarországi „bedolgozás” után a felperes ügyvezetői kinevezésre számíthat. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a cég utasítására tevékenységet „más munkahelyeken” is végez. A felperes 1999. július elejéig az I.r. alperes dolgozójaként végezte a munkáját és kapott díjazást, ügyvezetői kinevezésére azonban nem került sor. A B. AG anyacég akként döntött, hogy a felperes 1999. júliusától másik magyarországi cégénél (a II.r. alperes jogelődjénél) lesz ügyvezető.
A II.r. alperes jogelődje a felperest 1999. július 6-ától hároméves időtartamra a társaság ügyvezetőjévé nevezte ki, melyet munkaviszony keretében látott el, bérkifizetésben a konszern másik cégével, az I.r. alperessel kötött szerződésben vállaltak szerint részesült.
A felperes munkajogi státuszának változását illetően a felek között írásbeli megállapodás nem készült, az I.r. alperesnél fennállt munkaviszony megszüntetésére vonatkozó, 1999. szeptember 27-én kelt megállapodás-tervezetet, valamint az új munkáltatónál megkötendő munkaszerződés tervezetét a felperes nem írta alá.
A felperes esetenként az I.r. alperesi társaság működéséhez kapcsolódó feladatokat is ellátott az ügyvezetők mellett.
2001. tavaszán az anyacég menedzsmentje úgy döntött, hogy hogy a felperest az I.r. alperesnél ügyvezetőként alkalmazza, 3 év tartamra. 2003-ban azonban a felperest ügyvezetői tisztségéből a határozat dátumának hatályával visszahívta, egyben munkajogviszonyát az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján megszüntette.
A felperes valamennyi alperesnél fennállott munkaviszonyával összefüggő anyagi igényei, illetve az I. és a II.r. alperes tekintetében a jogviszonyok megszüntetésével összefüggő követelései érvényesítése érdekében terjesztette elő a keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az I.r. alperes 2003. október 21-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 93.500.474 forintot és ezen összegből bruttó 54.255.129 forintnak 2008. május 1-jétől, bruttó 9.073.229 forintnak 2003. október 22-étől, bruttó 7.500.000 forintnak 2003. január 1-jétől, bruttó 1.022.418 forintnak 2003. október 22-étől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, továbbá levonás mentesen 9.622.088 forintot. Az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet ezt meghaladóan elutasította. A II. és a III.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet szerint a IV.r. alperes köteles megfizetni a felperesnek 4.663.333 forintot, ezt meghaladóan a keresetet vele szemben is elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és mellőzte annak megállapítását, hogy a felperes munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre, és az I.r. alperes által a felperesnek fizetendő marasztalási összeget bruttó 11.708.204 forintra és ennek kamatára leszállította. A bíróság a IV.r. alperessel szemben a keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperesnek a jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy a felperesnek a II.r. alperesnél történő kinevezésekor hatályos Mt. 87. § (2) bekezdése szerint a megszüntetésre irányuló nyilatkozatot írásba kellett foglalni. Az alperesek kísérletet is tettek az I.r. alperesnél fennálló munkaviszony írásbeli megszüntetésére, illetve a II.r. alperesnél munkaszerződés megkötésére, amelyek aláírásától a felperes (különösebb indok nélkül) elzárkózott. Ennek ellenére az I.r. alperesnél a továbbiakban munkát nem végzett, és a II.r. alperesnél látta el az ügyvezetői tevékenységet. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat alapján a munkaviszony megszüntetése a felek ráutaló magatartásával is történhet (MD.II.101.), és ilyen esetben az írásbafoglalás elmaradása önmagában nem eredményezi a jogellenességet.
A felperes 2001. március 7-én kapott felkérést ismételten az I.r. alperesnél való munkavégzésre, de már nem kereskedelmi vezetői, hanem ügyvezetői munkakörbe. Az ajánlat nem tartalmazott utalást a korábbi foglalkoztatás folytonosságára, a munkakör is eltért az eredetileg kikötött kereskedelmi vezetői beosztástól. A perbeli időben hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 24. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb 5 évre lehet megválasztani. Jogszabálysértés nélkül hivatkozott a másodfokú bíróság a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogyha a vezető tisztségviselő munkaviszony keretében látja el a tisztséget, az annak ellátására létesített munkaviszony is határozott időre szól (BH.1999.574.). Mindebből következően az ügyvezetői feladatokra figyelemmel a törvény alapján határozott időre volt létesíthető az I.r. alperesnél az új munkaviszony, így alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy munkaszerződés ügyvezetés esetén is határozatlan időre jöhetett létre az Mt. 76. § (4) bekezdése alapján.
Az I.r. alperes taggyűlése a felperest ügyvezetői tisztségéből visszahívta, majd az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján szüntette meg a munkaviszonyt 2004. április 30-áig kifizetve a járandóságait. A másodfokú bíróság eltérő átlagkereset számítása alapján ezen összeget megemelte, amely felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában nem volt felülvizsgálható a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, miszerint az ügyvezetői kinevezés megszűnte után a kereskedelmi vezetői munkakör fennmaradt. Ezen felperesi állítást egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. Az új jogviszonyok létesítése és azok megszüntetése új jogi helyzetet teremtett, az I.r. alperesnél történő utolsó foglalkoztatás során a felperes ügyvezetői tevékenységet látott el, és nem volt igazolt, hogy a kereskedelmi vezetői poszt betöltésére egyáltalán szükség volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében nem döntött a 2001-2003. évekre számított, és az elsőfokú bíróság által megítélt 7.500.000 forint fix összegű prémiumról, ezzel megsértette a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségét. A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság egyebekben „az elsőfokú ítéletet helybenhagyja”. Ezen rendelkezésből, valamint az átlagkereset számításnál figyelembe vett, és a pertárgy érték számításánál megállapított 2.500.000 forintos eredményességi prémium összegéből egyértelműen megállapítható, hogy ebben a körben a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket. Az, hogy ennek részletes indokát nem adta – figyelemmel arra is, hogy az alperesek a felülvizsgálati eljárásban a prémiumra vonatkozóan nem éltek nyilatkozattal –, nem volt lényeges eljárási szabálysértésnek tekinthető.
Budapest, 2014. július 3.
A Kúria Sajtótitkársága