Kfv.VI.35.294/2013.
A felperes számlát bocsátott ki a Kft.1. felé ingatlan értékesítéséről, mely szerint az áfa megfizetésére a termék beszerzője köteles. Az értékesített ingatlan telekfeltöltési munkáira a felperes a Kft.1.-el szerződést kötött azzal, hogy a munkákra a fordított áfa szabályai az irányadók. A megbízást a felperes alvállalkozásba adta a Kft.2. felé, mely társaságtól a számlát egyenes adózási szemléletben fogadta be, azonban a Kft.1. részére a fordított adózás szabályai szerint számlázott.
Az elsőfokú hatóság határozatában a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, érvelése szerint a Kft.2. számlája helytelen adózási mód alapján került kiállításra, egy meghatározott ügyletet a továbbszámlázása során nem lehet másképp megítélni. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az adóhatóság két ügyletet vizsgált, azok önálló gazdasági eseményként kezelendők, az áfa kötelezettséget eltérő jogszabályi rendelkezések határozzák meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította, kiemelte, hogy a telekfeltöltéshez kapcsolódó számlán az adó mértéke a jogszabályban foglaltakkal ellentétesen került meghatározásra.
A felperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Okfejtése szerint a felperes és a Kft.1. szerződésében helyesen minősítette a telekfeltöltést a fordított áfa szabályai alá tartozónak, ezért a felperes törvényesen számlázott ebben a szemléletben. A Kft.2. alvállalkozói számlája jogsértően kerültek kiállításra az egyenes adózás szabályai szerint, arra áfalevonási jogot a felperes jogszerűen nem alapíthatott.
Budapest, 2014. június 24.
A Kúria Sajtótitkársága