A felperes az 1983. február 7. napján született tartósan beteg gyermeke után ápolási díjban nem, a gyermekkel 1983. január 10-től 1983. május 28-ig terhességi gyermekágyi segélyben (Tgyás),
majd 1983. június 10-től 1991. december 31-ig gyermekgondozási segélyben (Gyes) részesült.
A társadalombiztosítási szervek a felperes kérelmét elutasították, megállapítva, hogy a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára nem jogosult, mert a jogosultsághoz szükséges 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik sem 32 év, sem 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel.
A bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (Mt.) végrehajtására kiadott 48/1979. (XII.1.) MT rendelet (Mtr.) 54. § (3) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (2b)-(2c) bekezdései, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6. ) Kormányrendelet (Tnyvhr.) 12. § (3) bekezdés b) pontja és 29. § (5) bekezdése rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy a felperesnek elegendő a 30 év kereső tevékenység a 40 év jogviszony fennállása mellett. A Kúria ítéleti érvelése szerint: A Tny. 18. § (2a) bekezdése szerint életkortól függetlenül jogosult öregségi teljes nyugdíjra az a nő is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik (…) A 18. § (2b) bekezdésében főszabályként rögzíti, hogy a (2a) bekezdés tekintetében milyen szolgálati időt lehet jogosultsági időnek tekinteni. A 40 év jogosultsági időbe beleszámít a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a tgyás-ban, (...)gyes-ben, (..)és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő. Tehát meg kell szerezni a 40 év jogosultsági időt, és ezen belül a Tny 18. § (2c) bekezdésében rögzített alapesetben (főszabályként) a 32 évi keresőtevékenységgel (munkával) vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati időt. A 18. § (2c) bekezdésében a jogalkotó kedvezményszabályt fogalmazott meg azon nők esetére, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy aki 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szerzett, mert ezen esetekben csupán a 30 év szolgálati idő megszerzését írta elő. A Tnyvhr. 12. § (3) bekezdése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésének alkalmazása során a b) pont szerint súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg (...) gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő. A Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő vonatkozásában határozta meg, hogy szolgálati időnek kell számítani a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartamát, ha a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg. Az Mtr. 54. § (2-3) bekezdése értelmében „a dolgozó nő kérelmére a munkáltató a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik – súlyosan súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak hatodik – életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani. A fizetés nélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyes-re vonatkozó szabályok szerint jár a dolgozó nő részére az ellátás. A Tnyvhr. 12. (3) bekezdés b) pontja értelmében a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb, vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek gondozásával szerzett szolgálati idő, amennyiben a fizetés nélküli szabadság a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg. A vitatott kedvezményt a jogalkotó nem kötötte a társadalombiztosítási ellátás hiányához, hiszen abban az ápolási díjat igénybe vevők is részesülhetnek. Az, hogy a nők a tartósan beteg gyermek gondozása miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt részesültek-e gyes ellátásban, a kedvezményre való jogosultság szempontjából közömbös, a Tny. és a Tnyvhr. rendelkezései egybevetéséből az következik, hogy a szabályozás az azonos csoportba tartozó, a fizetés nélküli szabadságot azonos ok miatt igénybe vevő nők számára biztosította a Tny. 18. § (2c) pontja második fordulatában írt kedvezményt. A felperes a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése rendelkezésének hatálya alá tartozik, ezért az öregségi teljes nyugdíjhoz elegendő részére a 30 év szolgálati idő.
Budapest, 2017. március 20.
A Kúria Sajtótitkársága