[1] A fémkereskedelmi engedéllyel nem rendelkező magánszemély felperes terhére az elsőfokú hatóság a fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Fémtv.) alapján fémkereskedelmi bírságot szabott ki. Alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést.
[2] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. A pertárgyértékét a felperes nyilatkozata alapján a fémigazgatási bírság kerekített összegében, 6.497.00 forintban rögzítette. Az elsőfokú eljárás illetékét ennek alapulvételével az illetékről szóló 1990. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 38.§, 39.§ és 42.§ (1) bekezdés a) pontja alapján 389.800 forintban állapította meg.
[3] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet érdemi megállapításainak vitatása mellett támadta a kereseti illeték meghatározásának módját.
[4] A felülvizsgálati kérelem érdemi előadásait a Kúria alaptalannak értékelte. Az illeték kérdésben a Kúria azt vizsgálta, hogy helytállóan járt-e az elsőfokú bíróság akkor, amikor a pervesztes felperest nem az Itv. 43.§ (3) bekezdés szerinti tételes illeték, hanem az általános szabályoknak megfelelően, a pertárgyérték utáni 6%-os mértékű eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
[5] A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során az Itv. 43.§ (3) bekezdésének megfelelően tételes illetéket kell alkalmazni, melynek összege 30.000 forint, kivéve ha törvény másként nem rendelkezik, és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel, versenyüggyel, sajtótermékkel és médiaszolgáltatással – kivéve a panaszügyeket –, elektronikus hírközléssel vagy közbeszerzéssel kapcsolatos. A kivételek felsorolásából a Kúriának a fémigazgatási bírság kapcsán az „adójellegű kötelezettség” esetleges megállapíthatóságát kellett elemezni.
[6] Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. tv. 28.§ (1) bekezdés a) pontja szerint Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló – az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli – rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 6.§ (3) bekezdés b) pontja szerint az állam működési bevételei közé tartozó közhatalmi bevételek adókból, illetékekből, járulékokból, hozzájárulásokból, bírságokból, díjakból és más fizetési kötelezettségekből származnak.
[7] A közhatalmi (közjogi) fizetési kötelezettségek körében azok célja szerint fiskális és közigazgatási jellegű bevételeket lehet megkülönböztetni. Az előbbik esetében a cél a forrásteremtés, az utóbbiaknál a cél más, jellemzően a represszió, vagy a reparáció, illetve a közigazgatás működése. A fiskális bevételek közé tartoznak azok, amelyeknél az állam közvetlen ellenszolgáltatás nélküli fizetési kötelezettséget ír elő jövedelem, fogyasztás, tevékenység és/vagy vagyon után, azok lehetnek mind adók (pl. áfa), mind adójellegű (pl. rehabilitációs hozzájárulás) befizetések. A nem adó jellegű tételek közé tartoznak azok a a szankciós típusú fizetési kötelezettségek, amelyek nem egy fiskális jellegű közbevétel nem teljesítésének szankciói, hanem valamely jogszabálysértés jogkövetkezményeként, önállóan jelennek meg.
[8] A Fémtv-n alapuló fémigazgatási bírság a fentiek szerint nem fiskális jellegű, hanem kifejezetten repressziós tartalmú intézmény. Célját tekintve nem minősül adójellegű kötelezettségnek, ennek folytán rá az Itv. 43.§ (3) bekezdés fő szabálya szerinti tételes illeték alkalmazandó.
[9] Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a kereseti illeték körében hatályon kívül helyezte, és annak összegét 30.000 forintban állapította meg.
Budapest, 2017. január 30.
A Kúria Sajtótitkársága