Számláját áfa szempontjából eszerint kell kiállítani, és nem arra figyelemmel, hogy a felszámolás alá vont gazdasági társaság mely vagyontárgyaival milyen műveleteket végez.
[1] A felszámolás alatt álló felperes a felszámoló díj-számlája alapján áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a zárójelentésben foglaltak szerint a felszámolói díj számításának alapját képezte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § szerinti árbevétel, amely egyrészről tartalmazott ingatlan értékesítést, másrészt a Cstv. 59. § (1) bekezdés szerinti számítási alapként bérleti díjat, harmadrészt egyéb díjtételeket. A felperes a bérbeadásra vonatkozóan nem választotta az adókötelessé tételt. A számla szerinti összegből 5.950.692 forint áfa adómentes értékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, amely adókülönbözetnek minősül.
[2] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Értékelése szerint a Cstv. a felszámoló díjat az egyes hasznosítási tevékenységből befolyt árbevételhez köti, azaz az áfa szempontjából teljes mértékben oszthatatlannak vélt felszámolói tevékenységet maga a Cstv. osztja meg az egyes bevételekhez kapcsolódóan.
[3] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria megállapította, hogy a gazdasági társaságok felszámolás alá kerülésétől kezdődően a Cstv.27/A.§ (1) bekezdése alapján kirendelt felszámoló feladata a felszámolási eljárás lefolytatása. Az eljárás lefolytatását a felszámoló másnak nem engedheti át, teljesítési segédet is csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe.
[4] Azt, hogy mik azok a tevékenységek, amelyek után a felszámoló a végrehajtást alá vont terhére költséget érvényesíthet, azaz díjat számíthat fel, a Cstv. különböző helyeken elszórtan szabályozza. Így a felszámoló tevékenységi körébe tartozik különösen az adós vagyoni helyzetének és a vele szemben támasztott követeléseknek a felmerése, a nyitó felszámolási mérleg elkészítése, a felszámolás végrehajtásához szükséges költségek megtervezése, ütemterv készítése, a bejelentett hitelezői igények felülvizsgálata, az adós követeléseinek behajtása, igényeinek érvényesítése, az adós vagyonának megóvásáról-, őrzéséről való gondoskodás, a vagyon értékesítése, a közbenső- illetve a zárómérleg elkészítése.
[5] Az egyes tevékenységeknek nincs önálló tarifája. Tevékenységért a felszámolót a Cstv. 59.§-a szerint megállapítandó, a Cstv. 57.§ (1) bekezdésébe a) pontjába tartozó, a Cstv. 57.§ (2) bekezdés g) pontjának megfelelően felszámolási költségnek minősülő, egységesen felszámított díj illeti meg. Az alperesi határozatban a Cstv. 49/D.§ nevesítésére azért kerülhetett sor, mert a felszámoló a Cstv. 57.§ (2) bekezdés g) pontja szerinti költségek sorában, élve a Cstv. szerinti lehetőséggel, önállóan érvényesítette az ingatlan értékesítéséhez tartozóan a 49/D. § (1) bekezdés szerinti mértékben járó felszámolói díjat. Ezért a Cstv. 49/D.§-át a Kúria a továbbiakban tételesen nem értékeli, azt a Cstv. 57.§ (2) bekezdés g) pontjával összefüggően kezeli.
[6] A felszámoló tevékenységének a Cstv.-n alapuló komplex jellege nem változik meg attól, hogy a díjszámítás alapjául szolgáló tételeket, a díjszámítás módszerét, a minimum és maximum összegeket a Cstv. szabályozza. Megjegyzi a Kúria, hogy míg az ingatlanok értékesítésére, a befolyt vételár-, mint felszámolói költség/díj-alap számítására a Cstv. tartalmaz önálló szabályt a [13] bekezdés szerinti módon, az ingatlan bérbeadásából származó bevétel – keletkezési időpontjától függően – csak a Cstv. 59.§ (1) bekezdés szerinti befolyt követelésként, vagy az adós felszámolás alatti tevékenységéből eredő bevételként vehető figyelembe.
[7] A fentiek alapján megállapítható, hogy a felszámoló komplex, de egységes szolgáltatást nyújt, számláját áfa szempontjából eszerint kell kiállítani, és nem arra figyelemmel, hogy a felszámolás alá vont gazdasági társaság mely vagyontárgyaival milyen műveleteket végez. Ezért a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése és 339.§ (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot a perbeli megállapítást meghaladó számszaki adatok rendezése érdekében új eljárásra kötelezte.
Budapest, 2016. július 1.
A Kúria Sajtótitkársága