Kfv.V.35.716/2013/9.
A Magyar Nemzeti Bank jogelődje, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (alperes) határozata I. pontjában azonnali hatállyal törölte a pénzügyi szervezettel (felperes) szerződéses kapcsolatban álló, nyilvántartásba vett függő ügynököket, a II. pontban figyelmeztette a felperest, hogy abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság területén függő ügynök szolgáltatását kívánja igénybe venni, maradéktalanul tartsa meg az e tevékenység végzésére irányuló jogszabályi rendelkezéseket.
A felperes keresete alapján eljárt első bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A másodfokú bíróság végzésében az első fokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás eredményeként hozott első fokú ítéletet a másodfokú bíróság csak részben hagyta helyben, ezt az ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta és a következőkre mutatott rá:
A másodfokú bíróság az új eljárást elrendelő végzését a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp) Pp. 252.§ (2) bekezdésére alapította, az első fokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt rendelte el. A másodfokú bíróság ezért az új eljárás eredményeként kialakítandó jogi álláspont és érdemi döntés tekintetében az első fokú bíróságnak, nem adhatott volna utasítást. Az új eljárás eredményekénti jogi álláspont kialakítása és a jogkövetkezmények levonása ugyanis az első fokon eljáró bíróság kompetenciájába tartozik. A másodfokú bíróság maga is rögzítette az előzőekben megjelölt törvényhelyre figyelemmel, hogy mellőzi a kérelmek érdemi elbírálását, de nem így járt el, mivel a kereshetőségi joggal kapcsolatosan is tett megállapításokat, ezért túlterjeszkedett a számára Pp. 252.§ (2) bekezdése által biztosított kereteken.
A kereshetőségi jogot csak a jogviszony (az érdekeltség) vagy a törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozza, illetve alapozhatja meg. A vitában érdekelt fél tehát vagy saját jogán nyújthat be keresetet, mert ő az érvényesített jog anyagi jogi jogosultja, vagy jogszabályi felhatalmazás alapján más jogának érvényesítése céljából. A felperest törvény nem hatalmazza fel az ügynökök jogának érvényesítésére, helyettük jogorvoslat benyújtására, bírósági eljárás kezdeményezésére.
Az a jogkérdés, hogy a függő ügynökökre vonatkozó határozatrész jogszerű-e vagy sem, nem alapozza meg az ügynökön kívüli, más személy kereshetőségi jogát, ugyanis a jogkérdés érdemi vizsgálatát és elbírálását megelőzi annak eldöntése, hogy a perben kinek és min alapulóan van kereshetőségi joga. Közvetlen jogi érdekeltség, illetve törvényi felhatalmazás hiányában nem létesít kereshetőségi jogot az, hogy a különböző ügyfeleket milyen (azonos, hasonló, avagy különböző) jogi alapokon kötelezi határozatában a hatóság. A határozat I. pontja a felperes jogát nem vonja el, rá nézve kötelezettséget nem ír elő, kizárólag a függő ügynökökre vonatkozó döntést tartalmaz, és ezek közvetlenül nem vonatkoznak a felperesre.
Az ügyfél kereshetőségi joga – azt megalapozó jogszabályhely hiányában - nincs összefüggésben a jogát, kötelezettségét, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érintő közigazgatási határozat szerkezetével. Amennyiben egy közigazgatási határozat több ügyfélre tartalmaz rendelkezést, akkor mindegyik ügyfél vonatkozásában meg kell felelnie a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény határozat tartalmi elemeit előíró 70.§-ában foglaltaknak. Saját érdekeltsége alapján az ügyfelek bármelyike kérheti a közigazgatási határozat rá vonatkozó részének a felülvizsgálatát, a keresetet elő nem terjesztő ügyfélre vonatkozó határozatrész felülvizsgálatát – a keresetet elő nem terjesztő ügyfél keresetének hiányában – a bíróság nem végezheti el még akkor sem, ha a különböző ügyfelekre vonatkozó döntések jogalapja azonos. A közvetlen jogi érdekeltség vagy törvényi felhatalmazás hiányában a különböző ügyfeleknek a nem a saját határozatrészeikre vonatkozó bírósági felülvizsgálatra nincs kereshetőségi joguk.
A határozat I. pontja szerinti döntés nyilvánvalóan és egyértelműen a függő ügynökökre, az ő nyilvántartásból való törlésükre vonatkozik. A függő ügynökök jogi helyzetét, ideértve a nyilvántartásba vételüket, illetve az ebből történő törlésüket is a befektetési vállalkozásokról és árutőzsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) szabályozza. E jogszabály értelmében pedig nyilvántartásba vételre csak a függő ügynök kérelme alapján kerülhet sor, a Bszt. 114.§ (6) bekezdés b) pontja szerinti törlés is a függő ügynök személyére és nem a felperesre vonatkozó, nem a felperes jogát vagy kötelezettségét érintő döntés. A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, ami feljogosítaná a függő ügynök helyett és nevében történő igényérvényesítésre, jogorvoslati jog gyakorlására, ezt az általa hivatkozott Bszt. 111. és 114.§ sem teszi lehetővé.
A felperes az ügyben a határozat I. pontja esetében egy olyan kereset teljesítését kérte, amely eredményeként a perben még beavatkozóként részt venni sem kívánó 67 természetes, illetve jogi személyről jognyilatkozatuk (keresetük) hiányában és akaratuk nélkül születne, akaratukkal ellentétes döntés (jogerős ítélet), hiszen személy szerint egyikük sem terjesztett elő bírósági jogorvoslat iránti kérelmet a határozat I. pontja ellen. A másodfokú bíróság ezért ítéletében jogszerűen utasította el a felperes I. pontot vitató keresetét.
A határozat II. pontja kapcsán az alperes nem volt jogosult a székhely szerint illetékes felügyeleti hatóság értesítése és intézkedésének bevárása nélkül a felperessel szemben intézkedést hozni. A másodfokú bíróság, felperesi érveléssel ellentétben, nem ”eltekintett” a 2004/39/EK irányelv (MiFid) alkalmazásától, hanem a nemzeti jogszabályokat értelmezte ezzel összhangban állóan. A másodfokú bíróság nem változtatott az első fokú bíróság ítéletében elrendelt új eljárásra adott iránymutatásán sem, így mindezek miatt, figyelemmel arra is, hogy a határozat II. pontját a felperes nem támadhatta és nem is támadta felülvizsgálati kérelemmel a MiFid 62.cikk (1) bekezdésével kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló felperesi indítvány olyan körben került előterjesztésre, ami egyrészt nem tárgya a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak (határozat II. pontja), másrészt kereshetőségi jog hiányában (határozat I. pontja) érdemi döntés nem hozható abban a kérdésben, hogy jogszerű volt-e az ügynökök törlése, ezért ennek az indítványnak a Kúria nem adott helyt.
Budapest, 2014. december 19.
A Kúria Sajtótitkársága