Mfv.II.10.030/2014/4
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt a alperes jogelődjével. A szolgálati viszonya az alperes egészségügyi alkalmatlansággal indokolt felmentésével szolgálati nyugállományba helyezésével került megszüntetésre. A keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az alperest nem vagyoni kártérítés, valamint kártérítési járadék megfizetésére kötelezte az elérhető illetménye és a folyósított nyugdíja közötti különbözet alapján, azzal az indokolással, hogy az orvosszakértői vélemény alapján a felperes a szolgálati viszonyával összefüggő pszichés megbetegedése miatt veszítette el a munkahelyét.
2009. évben megindított új kártérítés iránti ügyben az alperes munkáltató viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a felperes részére fizetett kártérítési járadék megszüntetését kérte. A munkaügyi bíróság az alperes viszontkeresetének helyt adva a kártérítési járadék felperes részére történő folyósítását megszüntette. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes viszontkeresetét elutasította, megállapítva, hogy a folyósított szolgálati nyugdíj összegéhez képest a felperes által elérhető öregségi nyugdíj összege magasabb lett volna, amennyiben a felperes a tűzoltókra irányadó felső korhatár elérésekor került volna nyugállományba, ezért az alperes által hivatkozott 57. életév betöltésének nem volt jelentősége, a perben olyan objektív adat pedig nem merült fel, amely alátámasztaná azt az alperesi érvelést, mely szerint a felperes sorsszerű megbetegedései miatt időközben mindenképpen szolgálatra alkalmatlanná vált volna, és ezért szolgálati nyugállományba helyezésére a felső korhatár elérését megelőzően mindenképpen sor került volna.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Elvi határozata lényege szerint, amennyiben a munkáltató kártérítési felelősségét korábban jogerős ítélet megállapította, a kártérítési járadék megszüntetése iránti munkáltatói kereset elbírálásakor az anyagi jogerő kizárja a jogerős ítélet alapjául szolgáló bizonyítékok újbóli értékelését. Ez esetben nem a jogerős ítélet alapján folyósított kártérítési járadék jogalapját, hanem azt kell vizsgálni, hogy a kártérítés megállapítása után bekövetkezett-e a járadékra jogosult lényeges körülményeiben olyan változás, amely megalapozza a kártérítés összegének módosítását, vagy megszüntetését. Mindezekre tekintettel a perben irányadónak kellett tekinteni, miszerint a felperes szolgálati viszonyával összefüggésben 2003. évben hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, amelyért az alperes kártérítési felelősséggel tartozik. Utóbb pedig nincs jogszerű lehetőség a perbeli bizonyítékok felülmérlegelésével annak bizonyítására, hogy a felperes sorsszerű, alperes kártérítési felelősségén kívül eső megbetegedései miatt már 2003. évben hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, illetőleg az eltelt időben erre bizonyosan sor került volna.
Budapest, 2014. június 26.
A Kúria Sajtótitkársága