Tájékoztató a Kúria döntéséről azonnali hatályú felmondás jogellenessége jogkövetkezményei tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. szeptember 9.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.536/2018. számú ügyről.
A döntés elvi tartalma: a pénzügyi vezető ellenőrzési kötelezettségét mulasztja el erre vonatkozó külön szabályzat nélkül is, ha az állami támogatás elnyerése érdekében kötött tanácsadói szerződés alapján a pályázat dokumentációját nem követeli meg, utóbb bizonyítatlan eredetű iratokat csatol, és ezzel a könyvvizsgálói záradék határidőben történő megadását akadályozza. Ezen kötelezettségszegés azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehet [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes 2003. szeptember 16-tól állt az alperes alkalmazásában pénzügyi vezető munkakörben. A munkáltatói jogkör gyakorlója 2015. november 4-én döntött a felperes azonnali hatályú felmondásáról, azzal indokolva, hogy alperes elveszítette bizalmát a felperessel szemben, így a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált. A felperes pontosított kereseti kérelmében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 6 havi felmondási időre járó juttatást és 3 havi végkielégítést, továbbá sérelemdíjat igényelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta, míg a sérelemdíj megfizetése iránti kereseti kérelem tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte keresetének való helytadás mellett.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperesnek pénzügyi vezetőként külön szabályzat hiányában is úgy kellett eljárni, hogy munkaköri kötelezettségének eleget tegyen, az általános szakmai szabályokat betartsa, kellő körültekintést tanúsítson. Arra alappal hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint önmagában a rossz üzleti döntés nem alapozza meg a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését. Jelen esetben azonban nem ezt rótta az alperes a felperes terhére, hanem az ellenőrzési kötelezettség elmulasztását, amely indokot az eljárás során a munkáltató bizonyított is. A felperes az Mt. 6. § (1)-(3) bekezdésének, 78. § (2) bekezdésének és a Pp. 221. §-ának megsértését is panaszolta a szubjektív határidő betartása kapcsán, amely ugyancsak alaptalan volt. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondás rövid szubjektív határidejéből az is következik, hogy a jogosultnak az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges intézkedéseket a kötelezettségszegés gyanújának felmerülését követően haladéktalanul meg kell tennie, és nem késlekedhet a körülmények tisztázásával. Csak ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy az előírt időben élt az azonnali hatályú felmondás jogával (EH1999.46., BH2000.76.). Miután a szubjektív határidő a tények ismeretén túl a jogellenesség, a vétkesség, a kötelezettségszegés mértéke, annak jelentősége felismerését is feltételezi (EH2000.246., MD.II/201.,BH2000.76.), ezért a korábbi jogkörgyakorló által fel nem ismert kötelezettségszegésnek minősülő magatartás esetén tudomásszerzésről nem lehet szó. Ezért ilyen esetben a későbbi munkáltatói jogkör gyakorlónak a kötelezettségszegésről történő tudomásszerzésétől kezdődik a szubjektív 15 napos határidő (Mfv.I.10.968/2011/7.). A bíróságok az álláspontjukat kifejtették, a logika és okszerűség követelményének betartásával értékelték a bizonyítékokat és helytállóan jelölték meg a hivatkozott jogszabályokat is. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben már kifejtette, hogy „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata” [30/2014. (IX. 30.) AB határozat; IV.1408/2016. számú végzés]. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve (sérelemdíj) hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2019. szeptember 9.       

A Kúria Sajtótitkársága