A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest 2000. április 1-jétől kezdődően határozatlan időre intézményvezető munkakörbe, a J.Gy.Sz. munkahelyre nevezték ki, egyben vezetői beosztással is megbízták.
2011. január 1-jei hatállyal a felperes a „J. GYEJO + GYÁO” vezetésével intézményvezető beosztással határozott időre 2015. december 31-éig, kinevezett magasabb vezetőmunkakörből vezető munkakörbe helyezésről” szóló kinevezés-módosítást kapott. Egyúttal a 240.000 forint kinevezett vezetői illetménye helyett a Kjt. 66. § (1) bekezdése szerinti garantált illetményét 145.733 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 54.300 forintban, míg a magasabb vezetői pótlékát 40.000 forintban, azaz illetményét mindösszesen 240.000 forintban állapították meg. A felperes ezen kinevezés-módosítással szemben kioktatás ellenére jogorvoslattal nem élt.
A felperessel 2011. május 17-én közölték azt a kinevezés-módosítást, amellyel a J.Gy.Sz.Gy.Á.O. intézmény megszüntetése miatt határozott idejű intézményvezetői beosztás ellátására szóló megbízását 2011. április 30-ai hatállyal visszavonták. Egyidejűleg a Kjt-t módosító 2010. évi CLXXV. törvény 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján vezetői munkaköréből családgondozó szakmai munkakörbe helyezték. A felperes munkáltatói döntésen alapuló 54.300 forint illetményrészét, valamint a 40.000 forint magasabb vezetői pótlékát megvonták.
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy a 2011. május 17-én közölt kinevezés-módosítással az alperes jogellenesen módosította a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti vezetői munkakörében foglalkoztassa tovább. A felperes vezetői pótlék és illetményrész megfizetése iránti igényét elutasította.
Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének a kinevezés-módosításra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét e körben elutasította. Az ezt meghaladó részítéleti rendelkezést helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A felperes az alperes jogelődjénél és az alperesnél a Kjt. mindenkor hatályos rendelkezéseire figyelemmel vezetői beosztással látta el az intézményvezetői feladatokat. Soha nem volt kinevezett vezető. Vezetői, magasabb vezetői munkakört ugyanis önálló munkakörben (kinevezett vezetőként) a Kjt. 23. § (1) bekezdését 2009. január 1-jétől módosító 2008. évi LXI. tv. 5. § rendelkezése alapján tölthetett volna be, erre vonatkozóan azonban a periratoknál kinevezés nem áll rendelkezésre.
2011. január 1-jétől a Kjt. vezetői beosztásra, vezetői munkakörökre vonatkozó rendelkezéseit módosító 2010. évi CLXXV. tv. alapján a törvény erejénél fogva ezen időponttól a kinevezett vezetői munkakörök megszűntek, ilyen munkakör betöltésére a törvény erejénél fogva ekkortól már nem volt lehetőség.
A 2011. január 1-jén hatályos rendelkezések szerint tehát az intézményvezetői feladatokat csak megbízással, beosztásként lehetett ellátni, de a beosztás mellett fel kellett volna tüntetni a felperes kinevezésében az alperesre irányadó végrehajtási rendeletben, azaz a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében foglalt valamely ágazatspecifikus munkakört. A 2011. január 1-jétől hatályos kinevezésnek azon kitétele, miszerint „kinevezett magasabb vezető munkakörből vezető munkakörbe helyezem” nem felel meg az előbbi jogszabályi előírásnak figyelemmel arra, hogy a felperes egyrészt nem volt kinevezett magasabb vezető munkakörű, másrészt a vezető munkakör megjelölést a felperes közalkalmazotti jogviszonyára és besorolására irányadó 257/2000. (XII.26.) Korm. rendelet nem tartalmaz. A felperes a perben nem bizonyította azon állítását, miszerint ezen kitétel a kinevezésében a 15/1998. (IV.30.) NM rendelet alapján szakmai vezető elnevezésű munkakört jelölne.
A 2011. május 17-én közölt kinevezés-módosítás alapjául nem a 2010. évi CLXXV. tv. rendelkezése szolgált, hanem a fenntartó azon döntése, amellyel a felperes munkavégzésének helyét mint önálló költségvetési szervet megszüntette, és ezzel együtt a vezetői megbízását visszavonta.
Miután a felperesnek a 2011. január 1-jétől irányadó törvényi rendelkezések ellenére a vezetői beosztása mellett a munkaköre a kinevezésében jogszerűen [a 257/2000. (XII.26.) Korm. rendelet alapján történő megjelöléssel] nem volt a felek által meghatározva, ezért a munkáltató jogszerűen tehetett ajánlatot a felperesnek a kinevezése ezen hiányossága pótlásaként a legmagasabb iskolai végzettségének megfelelő szakmai munkakörre.
A munkáltató egyoldalúan nem határozhatta meg családgondozóként 2011. május 17-én a felperes munkakörét.
A felperessel 2011. május 17-én a munkakörre vonatkozóan egyoldalúan közölt kinevezés-módosítás jogellenes volt, de a felperesnek nem volt kereshetőségi joga olyan munkakörbe történő visszahelyezésre, amelyre vonatkozóan korábban kinevezéssel nem rendelkezett, ezért helyesen utasította el a visszahelyezés iránti keresetét a másodfokú bíróság, míg az ezen munkakörhöz társuló szakmai vezetői havi 20.000 forint összegű pótlék iránti igényét az első- és a másodfokú bíróság.
2014. június 3.
A Kúria Sajtótitkársága