A Németországi Szövetségi Köztársaság T. Járásbírósága ítéletével a II. rendű terheltet csoportos lopásban megállapodás miatt hat hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette.
A törvényszék végzésével a II. rendű terhelt tekintetében a T. Járásbíróság ítéletének érvényét 2 rendbeli társtettesként, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségének kísérlete [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] miatt kiszabott hat hónap – végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésként ismerte el azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház.
A törvényszék jogerős határozata ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a német bíróság ítéletének tényállása szerint az elkövetők a lopás tényállási elemeit nem tudták megvalósítani, dolog elleni erőszakra nem került sor, magatartásuk ezért előkészületi szakban rekedt, így cselekményüket az elkövetéskor hatályos Btk. nem rendelte büntetni.
Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt az I. rendű terhelttel abban állapodott meg, hogy német szövetségi területen munkamegosztás módszerével templomi perselyekből lopásokat követnek el, melynek során a bűncselekményt az ehhez alkalmas szerszámmal akarták elkövetni.
A fenti megállapodásnak megfelelően 2013. május 11-én két nyitott katolikus plébánia templomba is bementek, ahol azonban nem tudtak nekifogni a cselekménynek, mert őket ebben megzavarták.
A Kúria a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványát megalapozottnak találta.
Ítéletében rámutatott arra, hogy a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő. A 47. § (1) bekezdése szerint pedig a külföldi bíróság jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel.
A fenti törvény 48. § (1) bekezdése alapján a bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.
Eszerint pedig az elkövetők ugyan megállapodtak dolog elleni erőszakkal megvalósítandó lopás elkövetésében, azonban egyik helyen sem tudták az elkövetési magatartást megkezdeni. Ez pedig az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 316. § (2) bekezdés d) pontja szerint lopás vétsége előkészületének minősül, amelyet a törvény nem rendel büntetni.
A Kúria ezért ítéletével a Be. 436. § alapján a törvénysértést megállapította, és a 437. § alkalmazásával a törvénysértő végzést a II. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a külföldi ítélet érvényének elismerése iránt ellene indított eljárást a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel megszüntette.
Budapest, 2017. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága