A részesség, így a bűnsegély is, járulékos elkövetés, amely tettesi alapcselekményt feltételez. A járulékosság azt is jelenti, hogy a részes felelőssége a tettesi alapcselekményhez igazodik: a részes általában azonos bűncselekményért, ritkábban (excessus mandati esetén) enyhébb bűncselekményért felel, mint a tettes.
A törvényszék a 2015. október 16. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett emberölés bűntette miatt 10. évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a II. rendű terheltet a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt 9 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, míg a III. rendű vádlottat az ellene a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére fellebbezést jelentett be az I. és a II. rendű vádlott esetében a büntetés súlyosítása, míg a III. rendű vádlott esetében a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2016.május 26-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. rendű és a II. rendű vádlott büntetését egyaránt 15- 15 évre súlyosította, míg a III. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében, és ezért őt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A III. r. vádlott az általa üzemeltetett szórakozóhelyekről ismerte az I. r. vádlottat és a sértettet is.
A sértett rendszeresen járt 1996 nyarától a III. r. vádlott által üzemeltetett T-B. Caféba.
A III. r. vádlott 1996. év május 1. napjától bérelte az önkormányzattól az N. utcai ingatlant.
A III. r. vádlott több alkalommal kért és kapott kölcsönöket a sértettől kamatra, 1996 nyarára kb. 3.000.000,- forint tartozása halmozódott fel irányában.
Az adóssága rendezése érdekében a III. r. vádlott felajánlotta a fenti bérlemény bérleti jogát a sértettnek, a megállapodás szerint 5.000.000,- forintot fizetett a sértett az ingatlanért, amelybe betudták a 3.000.000,- forint tartozást, illetve a sértett további 2.000.000,- forintot kifizetett a III. r. vádlottnak.
Az önkormányzat 1996. év június hó 30. napján hozzájárult a bérleti jog sértett nevére történő átírásához, eszerint a bérleti szerződést ezen időponttól számított 90 napon belül, 1996. év október hó 28. napjáig kellett megkötni, ezt követően ugyanis a bérbeadói hozzájárulás érvényét veszti.
Ezt követően az elsőfokú tényállás – amellett, hogy a bűncselekmény további előzményeit, illetve az I. r. vádlott elhatározását a sértett megölésére rögzíti – a III. r. vádlott cselekvőségét az alábbiak szerint tartalmazta:
Az I. r. vádlott 1996. év október hó 26. napja és október 30. napja között felvette a kapcsolatot a III. r. vádlottal, mivel találkozni akart a sértettel, egyben megadta a számát a III. r. vádlottnak.
A III. r. vádlott közölte az I. r. vádlottal, hogy az elkövetkező napokban mindenképpen találkozni fog ingatlan ügyintézés végett a sértettel és az I. r. vádlott kérésére meg is mutatta a találkozó két lehetséges helyszínét.
A III. r. vádlott 1996. év október hó 30. napján 11 óra 15 perckor felhívta az önkormányzatot, ahol érdeklődött az ingatlan kapcsán az ügyintézés helyéről és lehetséges idejéről.
Ugyanezen a napon 17 óra 20 perckor felhívta a III. r. vádlott az I. r. vádlottat a mobiltelefonjáról, azonban az I. r. vádlott ekkor utasította, hogy az azonosíthatóság elkerülése végett nyilvános fülkéből hívja, így a III. r. vádlott 17 óra 27 perckor a T-B. Café előtti nyilvános fülkéből ismét hívta az I. r. vádlottat és egyeztetett vele, hogy lakás átírása ügyében találkozni fog a sértettel.
A III. r. vádlott 1996. év október hó 31. napján 11 óra 41 perckor felhívta az önkormányzat vagyonkezelőjét (C. Kft.), ekkor tájékoztatták, hogy az ügyintézés helye költözés miatt nem a Gy. utca, hanem az L. utca.
Ugyanezen a napon, rögtön ezt követően 11 óra 45 perckor a III. r. vádlott felhívta a sértettet, hogy november 1-jén, a kettejük közötti megállapodás értelmében (bérleti jog átírása a tartozás fejében) az ügy intézése végett az L. utcába mennek.
Szintén ugyanezen a napon, rögtön ezt követően 11 óra 49 perckor a III. r. vádlott – ahogyan az I. r. vádlott korábban utasította – a nyilvános fülkéből felhívta az I. r. vádlottat és beszámolt arról, hogy a sértettel mikor és hova fognak együtt elmenni.
A III. r. vádlott 1996. év november hó 1. napján 10 óra 37 perckor felhívta a sértettet, aki ekkor közölte vele, hogy éppen hol jár.
Ugyanezen a napon ezt követően 10 óra 50 perckor a III. r. vádlott az előbbi információ birtokában felhívta az I. r. vádlottat a mobiljáról, aki a korábbiak szerint újfent utasította, hogy nyilvános fülkéből hívja – ami ezután rögtön meg is történt – és megerősítette az I. r. vádlottnak, hogy 11 órára mennek a sértettel az L. utcába.
Ezt követően kb. 10 óra 52 perckor a III. r. vádlott és a sértett találkoztak és együtt elmentek az L. utcába, ahova 11 óra körüli időpontban érkeztek meg és bementek a vagyonkezelő telephelyére.
Miután a III. r. vádlott és a sértett 11 óra urán néhány perccel a telephelyről kijöttek, a sértett gépkocsijába történő beszállás közben a sértettet a II. r. vádlott lelőtte.
A bűncselekmény elkövetése után történtekkel kapcsolatban a tényállás – szintén egyebek mellett – az alábbiakat tartalmazta a III. r. vádlott vonatkozásában:
Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott az M. étteremben röviddel a bűncselekményt követően találkoztak, ahol az I. r. vádlott megnyugtatta a II. r. vádlottat, hogy ne aggódjon a III. r. vádlott vallomása miatt, azt ő intézi.
A III. r. vádlott a bűncselekmény elkövetését követően 11 óra 12 perckor a 9. számú tanút hívta fel, aki a sértett üzlettársa és barátja, majd annak érdekében, hogy az I. r. vádlottal való kapcsolattartása ne legyen azonosítható, eltörte a mobil készülékének SIM kártyáját és azt eldobta, továbbá a rendőrségen az aznapi kihallgatása során nem pontos személyleírást adott az elkövetőről.
A III. r. vádlott a tartozását nem fizette meg a sértett örököseinek, a bérleti jog ellenértékeként a sértett által kifizetett vételárat, továbbá az ingatlan bérleti jogát is megtartotta és utóbb, 1998. év november hó 3. napján az önkormányzattól végleg megvásárolta az ingatlant.
A III. rendű vádlott tevékenysége kizárólag arra irányult, hogy az I. rendű vádlottal (és a II. rendű vádlottal) előzetesen egyeztetettek szerint a sértettet ügyintézés ürügyén elcsalja a megfelelő helyszínre annak érdekében, hogy az I. rendű vádlott megbízásából a II. rendű vádlott megölje a sértettet”
Az ítélet ellen a III. rendű vádlott és védője jelentett be fellebbezést, amelyet a védő írásban részletesen megindokolt.
A Kúria a 2016. november 8-án kelt Bhar.III.1148/2016/5. számú ítéletével a III. rendű vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletét a III. rendű vádlott tekintetében akként változtatta meg, hogy e vádlott cselekményét bűnsegédként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] minősítette, egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyta.
A bűnsegély járulékos elkövetés, amely tettesi alapcselekményt feltételez. A járulékosság azt is jelenti, hogy a részes felelőssége a tettesi alapcselekményhez igazodik: a részes általában azonos bűncselekményért, ritkábban (excessus mandati esetén) enyhébb bűncselekményért felel, mint a tettes.
Ugyanakkor jelen ügyben az ölési cselekményt végrehajtó II. rendű terhelt esetében sem a vagyoni haszon megszerzését, sem a bosszút nem értékelte az elsőfokú bíróság, cselekményét kizárólag a korábbi Btk. 166. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősítette.
A részesség járulékos természetéből viszont az következik, hogy a III. rendű vádlott részesi tevékenysége sem minősülhet súlyosabban a tettesi alapcselekménynél, ezért a Kúria a Be. 398. § (1) és (2) bekezdésében írtaknak megfelelően a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a III. rendű vádlott cselekményét a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
Budapest, 2017. január 3.
A Kúria Sajtótitkársága