Az első fokon eljáró törvényszék ítéletével a XXV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés], csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont], csalás vétségében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért őt halmazati büntetésül négy év börtönbüntetésre, a közügyektől négy év eltiltásra, valamint 3.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A másodfokon eljáró ítélőtábla ítéletében az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a XXV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki további, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (4) bekezdés] is, a terhelt vagyon elleni bűncselekményeit pedig üzletszerűen elkövetettnek minősítette.
A másodfokú bíróság határozatával szemben a XXV. rendű terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított és az ítélőtábla által pontosított tényállást túlnyomó részben megalapozottnak találta, az iratok tartalmára figyelemmel azonban kiegészítette azzal, hogy a terhelt cégeit az adóhatóság mely határozataival, milyen összegű adókülönbözet, késedelmi pótlék és adóbírság megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt vagyon elleni cselekményeit – a visszaigényelt Áfa kapcsán – nem minősítették folytatólagosan elkövetettnek. Az elkövetési időtartamra figyelemmel nem csupán az adócsalásnak, hanem a csalásnak minősített cselekmények is a folytatólagosság egységébe tartoznak.
Pontosította ugyanakkor, hogy két gazdasági társasághoz kapcsolódó közbizalom elleni cselekmények, helyesen 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősülnek.
Észlelte a Kúria, hogy az eljárt bíróságok téves indokolás mellett mellőzték a vagyonelkobzás alkalmazását. Kifejtette, hogy miután a tényállásban részletezettek szerinti bűncselekmények a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függtek össze, a költségvetési bevételt csökkentette mind az adócsalási, mind a csalási cselekmény és a csökkentéssel azonos mértékű vagyonelkobzást az erre irányuló indítvány nélkül is el kellett volna rendelni.
A bíróságok ugyanakkor nem foglaltak állást abban a kérdésben, hogy az adó meg nem fizetése révén az egyes gazdasági társaságok vagy a terheltek gazdagodtak. Az irányadó tényállásban nincs olyan adat, mely szerint a XXV. rendű terhelt által elkövetett bűncselekményekkel nem az általa irányított gazdasági társaságok gazdagodtak. A Kúria ugyanakkor nem tudta az ítélőtábla erre vonatkozó mulasztását pótolni. Az iratokból nem volt megállapítható, hogy az adóhatóság kötelezte a tényállás kiegészítésben rögzítetteken túl is a terhelt által irányított gazdasági társaságokat a meg nem fizetett adó befizetésére.
Mivel a döntéshez szükséges adatokat a tényállás és az iratok nem tartalmazzák, a harmadfokú eljárásban pedig nincs helye bizonyításnak, a Kúria nem rendelkezhetett a vagyonelkobzásról, hanem az elsőfokú bíróságot utasította különleges eljárás lefolytatására.
Budapest, 2017. április 3.
A Kúria Sajtótitkársága